A héten rájöttem, hogy sosem féltem még filmtől úgy igazán. Azonnal el is döntöttem, hogy látnom kell valami jó horrort. A moziban most játsszák Guillermo del Toro Bíborhegy című filmjét, az előzetes alapján kellően rémisztőnek tűnt, hát beültem.

„Ezek az írások mind a melegekről szólnak, méghozzá elsősorban meleg férfiakról, hiszen magam is az vagyok, ezt a világot ismerem.” Így kezdődik Nádasdy Ádám idén kiadott könyvének előszava. A szerzőről érdemes tudni, hogy szépírói és műfordítói munkássága mellett angolszakos egyetemi tanár is – sőt, elsősorban tanárnak tartja magát.

„A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét, és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon." (Gombóc Artúr)

A Katonában játsszák Tersánszky Cigányokját, Grecsó átiratában: régóta nem volt másik olyan darab, ami után azt éreztem volna, hogy mindenki vastapsot érdemel.

Azt mondják, a megfázás és a nátha ellen a legjobb, ha literszám öntjük magunkba a teát. Ezek szerint pedig, ha az ősz náthaszezon, akkor most jött el a teázók ideje is! Sorozatunk következő darabja a Mozaik Teaház és Kávézó, a Deák tértől egy ugrásra.