Talán abban is van egy leheletnyi pedagógiai szándék, hogy ez a könyv megszületett: megmutatni a világnak, hogy a homoszexuális szerelem sok szempontból pontosan ugyanolyan, mint a heteróké – és azt is, hogy több téren mennyire különbözik attól. A könyv első felében 1995 és 2013 között született írásokat találunk: filmkritikák, interjúk, gondolatok színészekről és írókról, és a 2009-es Melegfesztivál megnyitóbeszéde. Sajnos nem vagyok elég tájékozott, nem láttam elég filmet, nem olvastam elég újságot ahhoz, hogy az első rész írásait teljesen megérthessem, és szerintem ezzel sokan vagyunk így. A könyv második fele azonban merőben más jellegű.

Mire idáig elér az olvasó, bőven benne van a hangulatban ahhoz, hogy ne érezze kellemetlenül magát a szövegek elképesztő őszinteségétől. Szó esik itt melegbárokról, sőt olyan cukrászdákról is, ahol a legtöbb látogató meleg, és helyzetekről, amikor véletlenül egy heteró férfinak kezdett el udvarolni a szereplőnk. Vannak fiktív, vagy fiktívnek látszó történetek, és láthatóan valós darabok is férfiak közötti szerelemről, szexről, házasságról. Hallatlan nyitottsággal jut el olyan lelki mélységekig, hogy olvasás közben is elpiruljak. A könyv legizgalmasabb kérdései a végére maradnak: hogyan tudja egy magát konzervatív katolikusnak valló férfi feldolgozni azt, ha rájön, homoszexuális; miért mesél a leendő meleg fiú (nem, már akkor, csak még nem tudja) buzis vicceket; és mit szól a szomszéd néni, ha reggel egy idegen férfi távozik a legénylakásból.

gL

(Forrás: kulturmozaik.hu, Fotó: tokold.elte.hu)