Ahogy belépünk, egy apró helyiség fogad, de ahogy az a belvárosban lenni szokott, a lépcsőn felsétálva megtaláljuk a – lentihez képest – hatalmas és hangulatos étkezőteret. De ne szaladjunk ennyire előre, mert így elmegyünk a hely névadója mellett anélkül, hogy észrevennénk: a lépcső mellett, a falról figyeli az érkezőket egy morcos faunszerű figura, természetesen apró mozaikdarabkákból kirakva. Az arc fele hiányzik, ám a fal így sem üres: az előkészített krétával már mindenki telerajzolta és aláírta.

Amikor végre felérkezünk, választhatunk a kuckósabb párnán ülős helyek és a „rendes” asztalok közül. Megvan a kényelem, a szemünket már lefoglalta a faun-fickó, most következhet az orrunk és a szánk – jöjjön a rendelés. Igaz, teázóról van szó, az én kedvenceim itt mégis a reggelik. Az édesszájúaknak vannak klasszikus joghurtos – müzlis – gyümölcssalátás – croissant-os összeállítások, aki pedig már reggel is ki tudja nyitni a gyomra mélyebb bugyrait, azt rántottával, kolbásszal és ínycsiklandó szendvicsekkel kényeztetik.

A reggelivel annyira megfogtak minket, hogy ott maradunk, ebédre bedobunk egy spenótos-gombás quiche-t, a fennmaradó időben társasozunk (mert itt azt is adnak!), és máris elérkezett az öt óra. Kikérjük a kedvenc teánkat, és a kortyolgatás közben kis szerencsével kiszagoljuk az éppen sülő sütemény összetevőit is – naná, hogy azt is megkóstoljuk!

gL

(Forrás: kulturmozaik.hu/Fotó: buli.guru)