Somló Tamás 1947. november 17-én, Budapesten született. Gyerekkorában hegedülni tanult, majd bekerült az Állami Artistaképzőbe. Innen a tánc-, akrobatika-, pantomim-, karate- és zsonglőrórák után artistaként a Luxor társulatba került, amivel rengeteg országot bejárt. Eközben megalapította az Atlas (vagy néha Atlasz) zenekart, de játszott több beatzenekarban is: a Kexben, a Non-Stopban és az Omegában is – mindezt tíz év alatt, de úgy, hogy ezalatt a cirkuszban is dolgozott artistaként és zenebohócként.

És milyen volt akkoriban a tinédzser Somló? Az Omegáról szóló könyvében Mihály Tamás ír erről:

„Minden szempontból különleges ember. A végtelenségig lezser, néha a linkség határáig, de fantasztikusan tehetséges. Állítom, hogy egy tökgyaluból is tudna zenei hangokat csiholni! Ugyanakkor megtette azt, hogy elment a Louis Armstrong-koncertre a Népstadionba, amikor ugyanabban az időben Omega-buli volt. Mást ezért kirúgnának. Ő kapott egy ejnye-bejnyét."

Frenreisz Károly kilépett a zenekarból, és megalapította a Skorpiót, Somló pedig a helyére került. Presserék zenekarában énekelt, basszusgitározott, szaxofonozott, zenét szerzett. A hetvenes években tucatnyi, mai napig sikeres számuk volt, ezek közül is talán a legnépszerűbbek:

• Ő még csak most 14 (aminek a klipjét már csak Somló szakálla miatt is érdemes megnézni) 
• Neked írom a dalt
• Egy elfelejtett szó
• Nem adom fel
• Embertelen dal
• és a Kovács Katival közös Szólj rám, ha hangosan énekelek.

Somló zeneszerzőként is egyre többet dolgozott: hozzá kötődnek például az Álomarcú lány és az Annyi mindent nem szerettem még című LGT-számok, de ő szerezte az 1983-as Könnyű testi sértés filmzenéjét is.

A nyolcvanas években új együttesek teljesen új hangzással jelentek meg: jött a Neoton, az Edda, az Első Emelet és az R-Go, az LGT-sek pedig úgy érezték, ez már nem az ő világuk, ezért 1987-ben búcsúkoncertet tartottak a Tabánban. Ezt a búcsúkoncertet azóta több újra összeálló, majd újra elbúcsúzó koncert és album is követte, de a '87-es tabáni koncerttel felfüggesztette magát az LGT.

Somló egy ideig Dániában élt, majd hazajött, szólókarrierbe kezdett, és több albumot is kiadott. A Patikához, az Ámbár tanár úrhoz és A miniszter félreléphez is írt dalokat, egy-egy kisebb filmszerepet is kapott. Közben az LGT újra össze-összeállt: először a Nyugati pályaudvaron tartottak több tízezer ember előtt öt főpróbát és koncertet '92 májusában, aztán újra összeálltak egy '96-os koncertre, majd még kettőre '97-ben – ezek egyike az akkor 50 éves Somló Tamás születésnapi koncertje volt. Az azóta eltelt közel húsz évben fél tucat koncertet tartottak és két albumot is kiadtak.

Somló 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. Ugyanebben az évben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott. Legtöbbször szólókoncerteket adott, fellépett az LGT-emlékzenekarral, de bekerült a kereskedelmi tévékbe is: 2006-ban a Szombat esti lázban táncolt, 2012-ben pedig a Voice mentora lett.

Somló többször is megjelent baloldali rendezvényeken, de fellépett többpárti náciellenes tüntetésen is. Három fia született: Dávid, az ikrek, Dani és Pali, valamint kislánya, Lili. Dani és Pali 19 éve apjukkal együtt léptek fel Somló Tamás 50. születésnapi koncertjén.

Somló utoljára tavaly novemberben beszélt betegségéről: korábban vastagbéldaganatot állapítottak meg nála, de azt mondta, végül legyőzte a kórt, és újra egészséges. Idén májusban újra kórházba került, de annyira le volt gyengülve, hogy az orvosok nem tudták megoperálni, és hazaküldték.