Ki ne ordította volna Smells Like Teen Spiritet, amikor úgy érezte a világ összeesküdött ellene, vagy akár Heart Shaped Boxot, vagy a Lithiumot megértést keresve?!

Mindenkinek van legalább egy Nirvana száma, aki a 90-es években volt kamasz, mindenkinek van legalább egy emléke a Convers cipős, szőke, kócos srácról.

Kurt Cobain ma ünnepelné 49-edik születésnapját. 25 évvel tragikus, és tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halálát követően is ikonként él tovább a hipnotikus kék szemű, törékeny kardigános angyal képe.

Népszerűsége nem csökken, ezt bizonyítja róla szóló könyvek, cikkek sora, állandó jelenléte a közösségi médiában. Facebook, twitter, tumblr bejegyzések milliói jelzik, hogy itt van.

Személye és halála körülményei máig foglalkoztatja az embereket. Ki is volt Kurt Cobain? Egy áldozat, egy tragikus hős vagy egy nagy gyerek, aki nem érezte a határokat, aki túl messzire ment?

A halála után kiadott és sokat támadott naplóján túl, talán két írása meghatározó. Az egyik természetesen a búcsúlevele, melyben azzal ostorozza magát, hogy ő csak egy nagy gyerek, aki képtelen élvezni a sikert, az iránta való rajongást, a másik pedig az 1992-es Incestide albumhoz kapcsolódó jegyzetek. Itt jelenik meg élesen a személyisége másik része, a buddhista vezető, a társadalmi egyenlőség élharcosa.

Kurt Cobain munkásságán túl, amit örökül hagyott, amiért máig olyan erősen él az az, hogy vigaszt adott, kényelmessé tette a fájdalmat, elfogadhatóvá az elfogadhatatlant. Az öngyilkos hős, aki valahol mélyen mégis az életet élteti, az életért harcol.

Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison, John Lennon, David Bowie... És Kurt Cobain. Azok sora, akiken nem fog az idő.