„A blues az Afrikából behurcolt fekete rabszolgák és a szegények kultúrájaként kezdte Amerikában, majd megszülte a rockzenét, a zene segítségével összekapcsolta a különböző földrészek fiatalságát, így eljutott Magyarországra is. Azonban a 20. század elején született fekete muzsikusok és a II. világháborús fehér generáció öregedésével, kihalásával a blues is lassan gyönyörűséges útjának végére ér.” – mesélte Hobo, aki szerint az elmúlt húsz évben hasonló sorsra jutott a rockzene is, szerinte nincsenek új kultikus lemezek vagy zenekarok, csak ezt sokan üzleti szempontok miatt nem akarják észrevenni.

„A blues is haldoklik, mert semmi új nem születik.” – hangsúlyozta az előadóművész, hozzátéve, hogy ez a helyzet éppúgy igaz az egész világra, mint Magyarországra – szinte senki sem játszik bluest magyar nyelven. Hobo szerint azért vannak reményteljes jelek is, ilyen például az a lengyelországi Wroclawban megrendezett éves blues fesztivál, ahol tavaly egyszerre hatezer gitáros játszotta el a Hey Joe című számot Jimi Hendrixtől.

„Annyit tudtam csinálni, hogy 69 évesen megírtam ezt a dupla blues-lemezt és játszani is fogom minél többször.” – mondta el Hobo, aki ha az emberek megunják a mai „internetes, televíziós kultúrát”, akkor még mindig vissza lehet találni a blues-hoz.

Az album dalai közül először A blues siratása című szám lett kész, amelyet Hobo alig negyedóra alatt írt meg, saját szavai szerint szinte „lecsapott” rá a szöveg. A kész dal köré épült fel az album teljes szerkezete, amely a műfaj történetét egészen annak Magyarországra kerüléséig elmesélő A blues útja című lemezzel kezdődik. A második lemez, a Requiem a bluesért a katolikus halotti misék szertartásrendjét idézi meg, Pilinszky János Introitusz című versével kezdődik és a Hatezer gitár című dallal végződik.

„A szeretet dominálja a lemezt, valamint a hála, ezeket mindig, mint most is, megpróbálom továbbadni.” – vallott a lemez érzelemvilágáról a jövőre 70. életévét betöltő előadóművész. Hozzátette: az albumon fontosak a viccek is, amelyek hozzátartoznak az ezerarcú műfajhoz. Emellett kiemelten jelenik meg az olyan pályatársakra és példaképekre való emlékezés, „akikre senki sem emlékezik”, az egyik „ősapára”, Robert Johnsonra, a nemrég elhunyt Jack Bruce-ra és Orszáczky Miklósra, a legendás Syrius együttes 2008-ban elhunyt frontemberére.

Jövőre a Nemzeti Színházban kerül sor a zenész újabb munkájára, mely a Hobo hetvenkedései címet fogja viselni. Emellett előadás és lemez készül Csokonai Vitéz Mihály verseiből is, valamint egy határon túlra is eljutó turné keretében számos helyen fogják játszani A vén gazember áriája című születésnapi előadást.

(fotó: hammerworld.hu, forrás: MTI)