Nadine Duffaut hosszú évek óta foglalkozik Verdi operájával, több szereposztásban is színre vitte már, munkáinak közös jellemzője, hogy pontos és érzelmekkel, energiával teli előadások. A francia rendezőnőt a debreceni közönség az Egy halálraítélt utolsó napja-, a Bohémélet- és aCarmen-rendezéseiből ismerheti. Nadine Duffaut 2012-ben, Avignonban nagy sikerrel vitte színre a francia főváros legfényűzőbb kurtizánjának történetét, és most a grandiózus díszleteket és koncepciót megtartva, újra színpadra állítja Giuseppe Verdi mesterművét.

A debreceni előadást az Avignonban létrehozott rendezése mintájára készíti el, vagyis huszadik századi miliőbe helyezi. A helyszín Párizs déli felének egyik legjelentősebb luxusszállodája, a Lutetia Hotel, a pontos idő pedig a második világháborúnak az a szakasza, mikor a franciák visszafoglalják, felszabadítják német uralom alá került területeiket. Ebben a környezetben Violetta a németekkel kollaboráló, vagy legalábbis az ellenség által megtűrt nő, aki a háborús állapotok ellenére fényűző, nagyzoló életet él az őt körülvevő náci katonák között, míg az ország többi része nyomorog és szenved. A rendező amellett, hogy pontosan követi Verdi művének történetét, igyekszik új lendületet adni a produkciónak. A történelmi kontextus megváltoztatása nem csupán vitalizálja a történetet, hanem a darab értelmezésére is kihat: az őszinte és önfeláldozó szerelem megízlelését követően a kurtizán kevésbé betegségben, mint inkább a szégyen és a megaláztatás miatt – a felszabadítók bosszújától szenvedve, lenyírt fejjel – távozik az élők sorából. Az utolsó jelenetben a fanfárok hangja a karnevál kegyetlenségét húzza alá.

Az ideális szereposztás

A debreceni előadás főszerepét Kolonits Klára játssza és énekli. A művésznő 2002 óta a Magyar Állami Operaház tagja, s számos külföldi vendégszereplést is magáénak tudhat. Különleges hangjához kifejezetten illik a Traviáta, hiszen a címszerep egy olyan szólamot takar, ami rendkívül összetett, koloratúr-, lírai és drámai szoprán hangot igényel. Kolonits Klára énekének komplexitása és egyedisége épp abban rejlik, hogy hangja nem sorolható be egyértelműen egyetlen kategóriába sem; a lírai szoprán és a koloratúraszoprán szerepek ugyanúgy megtalálhatóak a repertoárjában.

A társasági élet középpontjában csillogó nőt őszintén szerető ifjút Boncsér Gergely alakítja. A tenor 2008-ban az Operaház ösztöndíjasa lett, az Operettszínházban játszott bonviván szerepeket, majd az Operaház tagjává vált.

A „tévútra került” nő története

Giuseppe Verdi 1852-ben feleségével együtt tekintette meg az ifj. Alexandre Dumas regényéből, A kaméliás hölgyből készített színházi változat premierjét, és még ugyanazon az évben operát komponált a témára. Dumas megható és szenvedélyekben gazdag történetének múzsája egy létező személy, a rövid életű, de a francia főváros legfényűzőbb kurtizánjának számító Marie Duplessis volt. A fiatal és vonzó nő mindig egy csokor kaméliával a kezében vagy a keblére tűzött kaméliavirággal jelent meg társaságban. Míg a regény címe a virágokra utal, addig Verdi operája a főszereplő életformájára: az olasz traviata szó jelentése ’útról letért’ vagy ’tévútra került’.

A szívszorító történet szerint a párizsi társasági életet önfeledten habzsoló Violetta megtapasztalja az igaz szerelmet. Ám rossz híre és a körülmények miatt inkább lemond erről az ajándékról annak érdekében, hogy szerelme anyagi biztonságban és társadalmi megbecsültségben élhessen. A mű nem véletlenül lett a világ operáinak egyik legismertebbike: Verdi hatásos zenét komponált hozzá, mely megrendülést és együttérzést vált ki, az utolsó felvonásig mindent megbocsátunk a rossz múltú nőnek.