Hogyan fogadta szabad-szájú őrnagy szerepét?

Már az olvasópróbán kiderült számomra, hogy egy meglehetősen szókimondó, jó humorú fickóról van szó, akit abszolút nem érdekel, hogy mit gondol róla a környezete. Úgyhogy nagyon vártam a folytatást és nem is kellett csalódnom. Miután rendkívül kedélyes és energikus öregúrról van szó, az sem jelentett gondot, hogy jóval idősebb figurát kellett megformáznom.

Akinek minden mondata poén! Hogyan alakult ki ez az elképesztően szellemes szöveg?

A próbákon folyamatosan ötleteltünk. Mohácsi János rendezői módszerének fontos eleme a szöveg adott társulatra formálása: testvérével, Istvánnal, aki az előadás dramaturgja volt, az utolsó pillanatig kereste a legjobb, legütősebb, legigazabb mondatokat és ebbe a folyamatba a színészeket is bevonta. Így az ő intellektusa és ízlése mentén, közös munkával alkottuk meg az előadás szövegét.

Közel áll Önhöz ez a munkamódszer?

Nagyon élveztem a próbafolyamatot az elejétől a végéig! Mindenki 100 százalékig részese a munkának és ez mindenkiből a legjobbat hozza ki. Időről-időre azon kapjuk magunkat, hogy előadás után átbeszéljük a produkciót, tehát mi magunk tartjuk kordában a darabot. Vigyázunk rá.

Mi az előadás nehézsége?

Az, hogy őrületes tempóban zajlanak az események! Nagyon fontos az időzítés, a jó ritmus, amin persze folyamatosan alakít a nézők reakciója. Nagy pontosságot igénylő, nehéz műfaj ez, de minden pillanatát élvezem.

Három-felvonásos darab lévén, a hosszúság felmerült kérdésként?

Ahhoz képest, hogy Mohácsi Jánosnak volt 5 és fél órás előadása is, a Balfék a maga 3 óra 6 percével nem is olyan hosszú. Persze, ha elmegy az utolsó busz, az a nézők számára nyilván hozzátesz a harmadik felvonás izgalmához. De szerencsére azt tapasztaljuk, hogy a közönség inkább hagyja elmenni a buszt és végignézi a darabot.

Van kedvenc poénja az őrnagy szövegéből?

Nagyon sok van! Azt javaslom mindenkinek, hogy nézze meg az előadást és döntse el maga, hogy melyik a kedvenc poénja.

További érdekességekért kérjük, keresse fel Facebook oldalunkat!

(fotó: storyonline.hu, forrás: szinhaz.hu)