Az 1920-as évek Berlinjének jelentősége a művészettörténetben a századforduló Párizsához mérhető: a város szellemi élete, modernsége szerte Európából, így Magyarországról is vonzotta az alkotókat.

A Virág Judit Galéria művészettörténészei évekig kutatták a korszak berlini magyar vonatkozásait, melynek eredménye a148 művet bemutató interaktív kiállítás,és a hozzá tartozó katalógus lett.

A Berlin-Budapest 1919-1933, Képzőművészeti kapcsolatok Berlin és Budapest között sajtótájékoztatójára meghívták Michael Müller-Verweyent, a Goethe Intézet igazgatóját is, aki többek között arról beszélt, hogy nemcsak az állami intézmények, hanem a magángalériák is hozzájárulhatnak két ország kulturális kapcsolatainak ápolásához, amelyre jó példa a Virág Judit Galéria tárlata. Az igazgató azt is kiemelte, hogy a kiállítás ingyenes, annak ellenére, hogy egy kereskedelmi céllal működő galériában jött létre.

A kiállítást Kelen Anna művészettörténész, az egyik kurátor mutatta be, akinek ötlete és koncepciója alapján született aBerlin-Budapest 1919-1933. A tárlat legfőbb érdekességének számító két, nagyméretű Kádár Béla olajfestményről is beszélt.

Elmondta, hogy a Facebookon talált rá a képekre, amelyek a festő életművének legjelentősebb, úgynevezett berlini korszakából származnak, amely mára a leghiányosabb is. Ezért is fontos eredmény, hogy hosszas nyomozás és 90 év után ismét Magyarországon láthatóak az Amerikában komoly karriert befutó festmények.

A művészettörténész szerint a képek kitűnően bizonyítják azt, hogy a magyar festészet be tudott kapcsolódni a nemzetközi művészeti világba: A magyar festők ebben az időszakban aktív alakítói és részesei voltak a nemzetközi művészeti életnek- mondta.

A Berlin-Budapest 1919-1933 viszont nemcsak arra koncentrál, hogy hogyan alkottak a magyar művészek Berlinben, hanem arra is, hogy mi történt hazajövetelük után.

Kaszás Gábor és Szeredi Merse Pál művészettörténészek munkájának köszönhetően egy nagyszabású katalógus is készült a kiállításhoz, amely Virág Judit megfogalmazása szerint teljesen újszerű megközelítésben vizsgálja a korszak avantgárd művészetét.

Szeredi Merse Pál az Origónak elmondta, hogy ezaz újszerűség elsősorban a művészeti kapcsolatok és a berlini művészeti mező középpontba állítása jelenti.Az 1920-as évek avantgárd művészetéve viszonylag kutatott témának számít Magyarországon, de eddig inkább az egyes művészek életművére koncentráltak. Most a művészeti hálózatok, kapcsolatrendszerek kerültek előtérbe, amely illeszkedik a korszak kutatásának nemzetközi trendjeibe. A galériák és a művészeti folyóiratok szerepe is hangsúlyosan jelenik meg a kiállításon, hiszen ezek is a művészeti élet fontos terepei voltak.

"Nemcsak a berlini avantgárdra koncentráltunk, amely 1920-25 között volt a csúcspontján, hanem folytattuk a történetet a 30-as évek elejéig, amikor már Budapesten is megjelentek azok az irányzatok, amelyek Berlinben jellemzőek voltak" - mondta Szeredi Merse Pál.

Ehhez kapcsolódóan olyan művészek munkái is megjelennek, akik kevésbé ismertek a közönség számára. Szeredi Merse Pál elmondta, hogy az avantgárd élvonalába tartozók életművéből pedig igyekeztek olyan alkotásokat válogatni, amelyek ki voltak állítva Berlinben az 1920-as évek első felében, Magyarországon viszont kevésbé ismertek.

A Berlin - Budapest 1919-1933egy háromrészes sorozat első állomása,amelynek célja azoknak a magyar művészeknek a bemutatása, akik aktív részesei és alakítói voltak Berlin, Róma és Párizs művészeti életének a huszadik század első felében.

A kiállítás november 27-ig látható a Virág Judit Galériában, ez idő alatt több tárlatvezetést is szerveznek, hiszen Kelen Anna megfogalmazása szerint a céljuk a kiállításokkal a magyar művészet meg- és elismertetése.