A Magyar Nemzeti Galériában nagyszabású Modigliani-kiállítás nyílt, amely átfogóan, több mint 80 alkotáson és 5 termen keresztül mutatja be az 1884-ben született mester életművének főbb korszakait, stílusfordulatait és a kortársakhoz fűződő kapcsolatát aktokon, portrékon és szobrokon keresztül.

A Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria gondozásában létrejött tárlatot Chagall-, Monet-, Rodin-, Kandinszkij- és Gauguin-sorozat előzte meg, de pár hétig együtt látható Picasso tárlatával is, ami nemcsak azért kuriózum, mert Picasso állítólag az ő nevét suttogta el utoljára halálos ágyán, hanem mert ilyen rövid idő alatt kevés városban valósul meg nemzetközi művészeknek ilyen bemutatkozása.

A tragikusan korán, 35 évesen elhunyt Modigliani ma elsősorban jellegzetes, finoman stilizált arcképeiről, érzéki aktjairól ismert.

Rajzainak, festményeinek, szobrainak központja az ember. Úgy vált az európai modernizmus egyik legfontosabb mesterévé, hogy valójában soha nem tért el a klasszikus műfajoktól és a klasszikus formálástól. Fiatalon, 1906-ban érkezett Olaszországból Párizsba, ahol hamar beilleszkedett a montmartre-i, majd a montparnasse-i művészi körökbe. A kiállítás különös hangsúlyt fektet e két meghatározó helyszín szellemi, művészi közegének és főbb szereplőinek ismertetésére.

A nyitó szekció, Az emberiség temploma a művész 1909 és 1914 között kibontakozó szobrászati tevékenységét helyezi előtérbe. Kezdetben Modigliani ugyanis szobrásznak készült; Párizsban gyakran járt a Louvre-ba, hogy tanulmányozza többek között az ókori egyiptomi és görög szobrokat. Tuberkulózisa és pénzhiánya miatt azonban fel kellett hagynia a kő megmunkálásával, így 1914-től ismét kizárólag a festészetnek szentelte az idejét, innentől kezdve stílusa alapjaiban változott meg. Korábban a fauvizmus és a posztimpresszionizmus hatására hangsúlyos sötét kontúrokkal társította az intenzív színeket.

A kortárs alkotók - Constatin Brancusi, Pablo Picasso, Jacques Lipchitz és Henri Laurens - műveivel kiemelt párhuzamok mutatják, hogy Modigliani jól ismerte a korabeli szobrászat legfrissebb vívmányait. Az emberi arc vonásaira összpontosító plasztikáit az őket ihlető egzotikus művészeti tárgyak – afrikai maszkok, ókori egyiptomi és kükladikus szobrok – kíséretében láthatjuk.

A Vissza a festészethez című egységében az I. világháború kezdetén, majd 1915-ben készült korai portrék azt az állhatatos útkeresést mutatják be, amelynek során rátalált saját stílusára.

A harmadik szekció - Az Avantgárd arcképfestő - munkásságának meghatározó hányadát kitevő arcképeken keresztül mutatja be a művész visszatérését a festészethez. Ebben a szekcióban kiemelt hangsúlyt kapnak a művésztársakról készített portrék. A különös arcképcsarnokban feltűnnek a Montparnasse olyan egyéniségei, mint a kor kiemelkedő költői, Max Jacob és Jean Cocteau, vagy a háború évei alatt Párizsban elő – ismert és kevésbé ismert – külföldi alkotók (Diego Rivera, Ossip Zadkine, Viking Eggeling). A portrék több esetben a Modiglianihoz közel álló festők – Moïse Kisling, Celso Lagar vagy Chaïm Soutine – alkotásaival kerülnek párhuzamba, kiemelve a művésztársak közötti kapcsolódási pontokat és különbségeket.

1917-től Léopold Zborowski lengyel származású műkereskedő támogatta, aki modelleket, műtermet és pénzt biztosított számára egy aktsorozat elkészítéséhez. Ez látható a kiállítás negyedik egységében; szembetűnik, hogy a régi mestereket is jól ismerő olasz művész miként értelmezte újra a hagyományos műfajt, hogyan reprezentálta a tradíció és az avantgárd közti párbeszédet.

A kiállítás utolsó szekciója, A dél vonzásában életének utolsó két évében készült műveit gyűjti össze. Modigliani - azt remélve, hogy egészségi állapota jobbra fordul - 1918-ban és 1919-ben több hónapot töltött Nizzában, ahol olyan művészekkel kötött barátságot, mint a japán Fudzsita Cuguharu vagy az orosz származású Léopold Survage. Az ekkor készült művein (leginkább a szekciót záró, ismeretlenekről készült portrékon) ismét érezhető Paul Cézanne hatása, akiért valósággal rajongott.

A tárlat a budapesti Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria, a Réunion des musée nationaux - Grand Palais, a villeneuve d'ascqi LaM és a helsinki Ateneum Art Museum - Finnish National Galleryvel együttműködésében jött létre, következő állomása Helsinki lesz. Jelentős műtárgyak érkeztek még a Musée national Picasso-Paris, a bécsi Albertina, az amszterdami Rijksmuseum, a jeruzsálemi Izrael Múzeum, a párizsi Musée du Louvre, illetve az egyesült államokbeli Philadelphia Museum of Art és a Dallas Museum of Art gyűjteményéből is. A közgyűjteményeken kívül számos magángyűjtő is hozzájárult a létrejöttéhez, amely június 29-től október 2-ig látogatható.