„Művelt és éles eszű, nagy testű, mozgékony és lomha, betört orrú, csúnya és vonzó, dacosan kemény és gyermetegen lágyszívű, hisztériásan törni-zúzni és könnyekig meghatódni képes, sok mindent tudó és sok mindenhez értő fickó volt. Lehetett volna bokszbajnok, színész, filozófus, mintagazda, tengerész, kereskedő, egyetemi tanár, fakír, testőr, csillagász, borszakértő, legionárius, csempész, missziós pap, futballtréner és még sok minden. Így aztán az lett, aki. Talán több mint ami szeretett volna lenni…” – írja Rejtő Jenőről barátja, Boross Elemér a Velük voltamcímű könyvben.

Matuscsák Tamás Rejtőnek ezt a „péhovárdi” sokszínűségét, megfoghatatlanságát mutatja meg egyedi módon, napló formájában, egyes szám első személyben örökítve meg e rejtélyes élet legfontosabb pillanatait. A Rejtő Jenő elveszett naplója című kötet bemutatója május 31-én lesz az Örkény István Könyvesboltban. A szerzővel Kőrössi P. József, a Noran Libro Kiadó igazgatója beszélget.

Bármilyen meglepő is, de egyik legnépszerűbb írónkról mind ez idáig nem született még ilyesfajta biográfia, legfeljebb jobb-rosszabb élettöredékek. Talán még senkiről sem írtak le annyi téves információt, legendás, már-már mesés történetet, mint Rejtő Jenőről. Ő maga is nagymértékben forrása volt ezeknek, hiszen gyakran ferdített az igazságon, amikor önmagáról írt vagy nyilatkozott. A különböző szerzők aztán gyakran egymástól is átvették ezeket a mítoszokat, amelyek így ma már széles körben elterjedtek.

Ebben a kuszaságban próbál rendet teremteni e könyv szerzője, aki felveszi ugyan P. Howard utánozhatatlanul szórakoztató stílusát, de bemutatja Rejtő komoly oldalát is, a csillagászattól a modernizmuson és a freudi pszichoanalízisen át Tesla és Edison találmányaiig terjedő tudományos érdeklődését, ritka szociális érzékenységét. Valamint kisiklott házasságait, testi és lelki problémáit éppúgy, mint szenvedélyes futballszeretetét, féktelen kártyamániáját, legyőzhetetlen nikotin-, kávé-, alkohol- és amfetaminfüggőségét.

Az alapos kutatómunkával készült életrajz minden eddiginél teljesebb és pontosabb kronológiát állít fel Rejtő életéről. A hivatalos dokumentumok, magánlevelek, a kortársak beszámolói és Rejtő írásai alapján évről évre, eseményről eseményre, szinte napról napra haladva, koherensen és hitelesen mutatja be a szerző kalandos életét. Rávilágítva számtalan mára elfeledett tényre (hányan voltak valójában a Reich-testvérek, hová járt Jenő iskolába, merre utazott, belépett-e a légióba, mi volt „öngyilkossága” valódi háttere stb.), kiemelve azt, hogy Rejtő gyermekkori traumái, felnőttkori élettapasztalatai, tudományos ismeretei és az általa mindenkor szorosan figyelemmel kísért aktualitások miként épültek be műveibe.

Az életrajz ma már kinyomozhatatlan fehér foltjait a szerző Rejtő Jenő saját, sokszor önéletrajzi ihletésű műveiből átvett részlettel igyekszik kipótolni, amelyek révén egy folyamatos, összefüggő és hihető életút rajzolódik ki. E fiktív napló azonban nemcsak életrajz, hanem korrajz (és kórrajz) is. Behatóan foglalkozik a két világháború közötti évekkel, amely – főként a színházi élet tekintetében – rendkívül gazdag időszaka volt az egyetemes magyar kultúrának. Ennek köszönhetően számtalan kortárs híresség szintén megelevenedik e könyv lapjain, Molnár Ferenctől Karinthy Frigyesen és Kabos Gyulán át Salamon Béláig, de bepillantást nyerhetünk a korszak kávéházainak, színházainak és budoárjainak ma már kevéssé ismert titkaiba is.

A szerző reményei szerint könyve vitákat gerjeszt, így sokan foglalkoznak majd ismét irodalmunk egyik legtermékenyebb, legérdekesebb és legellentmondásosabb írójával, és remekműveit újra felfedezve e stílusteremtő alkotó sokadik reneszánsza köszönthet be hamarosan.