„Ami egyszer már volt, az nem megismételhető, amire megoldás született, az lezárult, többé nem releváns” – osztotta meg Pablo Picasso hitvallását dr. Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára. Megnyitó beszédében a 20. század küszöbét átlépő, a festészet egészen új, modern irányvonalát felfedező művésznek nevezte. Mint felidézte: a legutóbb több mint húsz éve, 1993-ban láthattuk utoljára képeit Magyarországon, ezért is nagy megtiszteltetésnek érezhetjük a lehetőséget.

Laurent le Bon, a párizsi Musée national Picasso igazgatója köszöntőjében így fogalmazott: „A mai kiállítás egy apró építőkockája annak az európai kultúrának, amelyet közösen építünk. Tudnunk kell mozgatni ezeket a műveket, hogy eljuthassanak Európa minden szegletébe.” Az igazgató is megtiszteltetésnek érezte a magyarokkal való közös munkát, és minket is meginvitált intézményükbe. Mint elárulta: a tárlat összeállítását egy igazi kultúrás kalandként élték meg, amely óriási energiákat mozgatva 18 hónapot vett igénybe.

A tárlatot Emilie Bouvard, a Musée National Picasso művészettörténésze, a kiállítás kurátora mutatta be. A munka során figyeltek arra, hogy minden egyes alkotó időszakból láthasson a közönség műveket, az alapkoncepció pedig az emberi test ábrázolásának megjelenítése volt. Picasso művészetében a testek és azok átalakulása különösen fontos szerepet játszottak. A visszatérő elemek arról árulkodnak, hogy egy nyelvi mód kidolgozására törekedhetett – ismertette.

„Tizenkét évesen úgy rajzoltam, mint Raffaello, de egy egész élet kellett ahhoz, hogy megtanuljak úgy rajzolni, mint egy gyerek” – idézte a művészt Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, aki szerint Picasso élete végéig gyermeki szemmel figyelte és próbálta értelmezni a világot. Majd köszönetet mondott a tárlat létrejöttéért odaadóan dolgozó stábnak.