Budapest megunta már, hogy a lovas szobrokat nézegesse, újszerű alkotásokra van szükség. Legfeltűnőbben talán a városligeti ’56-os emlékmű kezdte az újítás terjesztését – ekkor sokan csak kérdőn néztek a művészekre: mitől műalkotás egy halom rozsdás vasrúd? Azóta sok helyen látunk hasonló nonfiguratív, vagy csupán feliratokból álló megemlékezést. A legfrissebb ilyet a Deák téri evangélikus épületegyüttes megújult ablakai rejtik. A spalettákon tíz ismert, evangélikus ember gondolatait olvashatjuk: a sort természetesen Martin Luther nyitja. Balról jobbra időrendben haladnak a szövegek, s a másodiktól kezdve mind magyar vonatkozású hírességek és történelmi személyiségek szólalnak meg: Mária Dorottya, württembergi hercegnő, a magyar József nádor felesége; Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Veres Pálné, Mikszáth Kálmán. Weöres Sándor bebizonyítja, hogy a világháború sem ok arra, hogy megfeledkezzünk a valódi szeretet fontosságáról: „Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre. Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé” – így szól Weöres Sándor 1944-es véleménye. Őt Ordass Lajos, püspök, Sztehlo Gábor, lelkész és Szentágothai János, anatómus követik a sorban.

Írók, költők és köztisztviselők; iskolaalapítók és vallásalapítók; az emberi testtel foglalkozó anatómusok és a lelket ápoló pásztorok: sok evangélikus emberre lehetünk büszkék – ezt is közvetítik a Deák téri spaletták.

gL

(Forrás: kulturmozaik.hu/Fotó: index.hu)