Jump to content

Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk?

2015. 11. 12. 08:00

Kerültél már olyan helyzetbe, hogy nem ismerted a könyvet, amiről a többiek jóízűen beszélgettek? Nem mertél arrébb állni, nehogy kiderüljön a hiány, de megszólalni sem, mert akkor azzal árulnád el magad. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy izzadó homlokkal azért könyörögsz, nehogy megkérdezzék a véleményed.

Egészen biztos, hogy Pierre Bayard, a neves párizsi irodalomprofesszor is szembesült ezzel a problémával, és ez sarkallta őt arra, hogy megírja Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk? című könyvét. Az indító idézet Oscar Wilde tollából származik: „Soha nem olvasok olyan könyvet, amelyikről kritikát kell írnom: az annyira befolyásolna.” – Ebből látható, hogy igazán nagyok is osztják a nézetet, miszerint a könyvekről való társalgáshoz nem hogy nem szükséges, de egyenesen káros az, ha előtte elolvastuk a tárgyalt művet.

Az első fejezetben azonnal tisztázni kívánja az író, mit is jelent a nem olvasás: ugyanis egy könyvet átlapozhatunk, belenézhetünk, hallhatunk róla véleményeket akkor is, ha ki se nyitottuk. Azt is megtudjuk, hogy ahhoz, hogy teljes körű áttekintésünk lehessen a könyvekről, szükségtelen akár csak egyet is a kezünkbe venni. Újabb neves írót idéz, amikor A rózsa neve (Umberto Eco) sorain keresztül bizonyítja be: az ismerethez nem szükséges az olvasás.

A könyv folytatásában Bayard elénk tárja, hogy a legfontosabb, amit el kell sajátítanunk, a pofátlan magabiztosság. Konkrét szituációkat és beszédhelyzeteket hoz példaként, és azt is bemutatja, még egy irodalomvizsgán sem kell attól rettegni, hogy a tanár lebuktat – mivel jó esélyünk van arra, hogy ő maga sem olvasta a feladott művet.

gL

(Forrás: kulturmozaik.hu/Fotó: dailymotion.com)