Már első pillantásra megakad a szemünk az épületen: több mint nyolcvan éve a Wenckheim-palota falai között működik a könyvtár. Belépve egy kávézói asztalokkal teli terembe jutunk, ahol mindenféle ember ücsörög és beszélget – ez az előtér; ha tanulás közben megéhezünk, a legegyszerűbb ide lejönni és feltölteni a tartalékokat. Szintén itt történik a kikölcsönzött könyvek visszavétele, ami a mágiával határos: a visszahozott köteteket egy lyukon kell bedobni, majd egy másodpercen belül a lyuk fölötti kijelzőn megjelennek a beolvasott könyvek – kész is a visszavétel.

A palotában hat olyan szint van, ami a közönséges látogató számára elérhető, ezen kívül több elzárt teremben és raktárban dolgoznak a könyvtárosok. Sok emeleten több helyiség is van, és ezek annyira különböznek egymástól, hogy az eltérő érdeklődésű és ízlésű látogatók is megtalálják a számukra tökéletes helyet. A negyedik szinten például a világos, tanulásra való asztalsorokkal telerakott szociológiai olvasóterem mellett közvetlenül a félhomályba boruló bölcseleti olvasó áll, ahol hatalmas fotelekben merülhetünk el, vagy az odakészített létrák segítségével böngészhetünk a plafonig érő könyvespolcokon. Van olyan szoba, ahol nyugodtan csacsoghatunk – a böngészdében és az általános olvasóban különórákat is gyakran tartanak –, de ha az irodalmi olvasóteremben ülünk le, olyan csöndre számítsunk, amiben a másik pislogását is meghalljuk. Külön említést érdemel a művészeti olvasó és a gyerekkönyvtár: az előbbi hűen tükrözi az épület külső látványát – a teljes falat befedő tükrök és a vitrinben tartott könyvek között igazi kastélyban érezzük magunkat. A Sárkányos Gyerekkönyvtár nevet viselő első szint pedig egy valódi kölyökkuckó: itt nem csak gyerekkönyveket, hanem játékokat is találunk.

Érdemes ide ellátogatni: olvasni, tanulni, játszani, különórát tartani, vagy csak beszélgetni.

gL

(Forrás: kulturmozaik.hu/Fotó: nol.hu)