Tíz kortárs írót beeresztettek a Nemzeti Galériába, mindannyian kiválasztottak maguknak egy-egy festményt, és rászabadították a fantáziájukat az képekre: tíz novella született. A novellák kerestek magukhoz tíz színészt, és Valló Péter rendező keze alatt mind apró monodrámákká váltak. A múzeumban megelevenedik Rippl-Rónai kalitkás nője és Shakespeare Shylockja, akinek arcképét Mednyánszky László örökítette meg. A szirakuzai bolond a szemünk előtt próbál meg harcba szállni az idővel, Beatrice pedig nekünk súgja meg, hogy vágyott Dante közelségére.

A nagynevű színművészek mellett kevésbé ismert fiatalok is feltűnnek – természetesen a színvonalat ők is magasan tartják: Őze Áron, Jordán Tamás, Trokán Péter, Takács Kati, Kelemen József, Kovács Lehel, Péter Kata, Pálfi Kata, Sipos Vera és Zsigmond Emőke tárják elénk a jeleneteket. Minden előadás öt-tíz percet vesz igénybe, és mivel egész este újra és újra eljátsszák őket, a látogató olyan sorrendben halad, ahogy szeretne. De nem ajánlott egy helyen leragadni: bár Sipos Verát egész este el tudtam volna nézni, ahogy a Kisfaludy kép előtt elmeséli, hogyan vált árvává, érdemes volt tovább mennem, és a többi terembe is bekukkantanom. Néhány helyen ugyanis olyan meglepetések fogadtak, mint egy zongora, vagy egy bakelitlejátszó, amik a darab zenei aláfestéséért voltak felelősek, de megnézhettem a hat balerina kislányt is, akik Mányoki Ádám csendélete alatt táncoltak.

Aki szereti a színházat, a festészetet vagy az irodalmat, annak a TEXTÚRA erősen ajánlott – aki pedig mind a háromért rajong, annak itt a tökéletes, kihagyhatatlan alkalom a szórakozásra.

gL

(Forrás: kulturmozaik.hu/Fotó: ligetbudapest.org)