A Gloom című társasjátékban ugyanis ez vár a játékosokra, illetve a játékosok által irányított család tagjaira. Tragédiák, anyagi csőd, betegségek, balesetek, szörnyűségek, csontvázak a szekrényekben… és ha nagy ritkán történik is valami jó választott családunkkal, az csak azért van, hogy később még rosszabb legyen nekik. Kicsit olyan ez, mintha George R. R. Martin Tűz és jég dala könyveit olvasnánk, de hogy ne kedvetlenedjünk el véglegesen, az általános hangulat pedig olyan, mint amit az Addams család rajzfilmjeiben és filmjeiben megszoktunk és megszerettünk. A Gloom ugyanis a borongós légkör és az elkerülhetetlen katasztrófák ellenére groteszk bájjal és fanyar fekete humorral átitatott danse macabre, bizarr és különös események érzékletes leírása a családi krónikákban és egy olyan nagy játszma, ahol néha már az öreg Kaszás is csak a térdcsontjait csapkodva röhög a halandók szerencsétlenkedésein. Majd megy, és begyűjti őket. Márpedig egy ilyen játék nem lehet nem jó!
A Gloom világában ugyanis valóban igaz a mondás, hogy ha valakit életében sok szerencsétlenség ért, annál jobb lesz neki a halála után. A játékosok pedig mindent megtesznek, hogy így is legyen, és válogatott bajokat zúdítanak az övéikre, hogy aztán, amikor már kellőképpen szerencsétlennek érzik magukat, egy elegáns, kegyetlen – és igen szórakoztató – huszárvágással végezzenek szeretteikkel. És hogy a játék ne váljon egy többszemélyes pasziánsszá, lehetőség van a többi család sorsába is beavatkozni, és egy kis napfényt és kacagást hozni mások komor életébe. Vagy épp idő előtt eltenni őket láb alól, mielőtt még túl szomorúvá válnának az élethez. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a többi játékos ritkán szokta megköszönni ezeket a „kegyes” cselekedeteket. Pedig…

(folyt. köv.)

(szl)

(forrás: kulturmozaik.hu / fotó: kulturmozaik.hu)