Délvidéki, sváb patikuscsaládba született, a magyar nyelvvel csak a gimnáziumi évei alatt kezdett ismerkedni. Miután felkerült Pestre, hamar beletanult a kor szokványos úrifiú-szerepébe: párbajra hívott egy katonatisztet, és meg is ölte őt – a kalandja miatt pedig hat hónapra a váci fegyházba került. Ez a fogság indította be később magasra ívelő irodalmi karrierjét. Itt írta meg az első regényét, amit később – már a börtönből szabadulva – több másik regény és novelláskötet követett.

1894-ben útjára indult az Új Idők című hetilap, amelynek Herczeg vált a főszerkesztőjévé, és ami hamarosan az egész ország kedvelt olvasmányává vált: fénykorában többen olvasták, mint a méltán híres Nyugatot. Olyan szerzők műveit közölte a lap, mint Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Radnóti Miklós és Szabó Lőrinc. De irodalomszervezői tevékenységén kívül szépírói jelentősége is nagy: Magyarországon az első olyan prózaírók között volt, akinek a törekvései már a modernség felé mutattak, s ezzel megalapozta a mára kanonikussá vált szerzők, Móricz Zsigmond és Krúdy Gyula munkásságát.

Herczeg Ferenc ma lenne százötvenkét éves. Olvassuk el egy novelláját, mert megéri!

(Kulturmozai.hu)