Mint arra eddigi írásaimból is rájöhettetek, szeretek különféle társasjátékokat játszani. A különféle alapszituációk, világok, játékmechanizmusok és játékszabályok lenyűgöznek. Igaz, ezek külön-külön és egyenként még kevesek a boldogsághoz, emberek is kellenek, akikkel le lehet ülni játszani.
Ami pedig az ismertetésre kerülő játékot illeti, annyit mindenképp el kell árulnom elöljáróban, hogy a miskolci lomolós piacon találtuk és hoztuk el 300 kemény forintért. És most vágjunk bele az ismertetőbe.
A Mississippi Queen egy ötletes gőzhajóverseny. A 2-5 játékos mindegyike egy-egy lapátkerekes gőzhajót irányít, a folyóhoz illően szokatlan alakú és mindig változó pályán. A mezők hatszögletűek, a pályaelemek pedig… nos, nem tudnám mihez hasonlítani őket. Mindegyiknek van egy kapcsolódó pontja, ahol az előző elemhez illeszkedik, és három csücske, ahová a következő pályaelemet lehet illeszteni. S hogy mikor merre kanyarog a folyó? Ezt egy speciális dobókocka dönti el, amelyet akkor kell használni, amikor valaki elsőnek lép a legutoljára lehelyezett pályarészre. És hogy kisebb területen is elférjünk, van még egy okos szabály. Ha egy folyószakaszt az utolsó gőzhajó is elhagyott, azt levehetjük az asztalról. Természetesen a folyó nem széles és akadálymentes, kisebb-nagyobb szigetek és földnyelvek tagolják, nehogy már olyan könnyű legyen végighajózni rajta. Ezen szigetek némelyike ráadásul még házakkal és kikötővel is rendelkezik… sőt, olykor lakókkal is!
És ezzel el is értünk a játék voltaképpeni céljához. Két fő játékmód van, az egyszerűbb csak egy versenyfutás, a kezdő kikötőből minél gyorsabban el kell jutni a célig. A másik játékmódban viszont a győzelemhez szükség lesz két utasra is, akiket a stéges szigetekről kell felvenni, komótosan beállva és kikötve. Ráadásul véges számú utas van, szóval itt már komolyabban kell taktikázni.

Folytatása következik.

(szl)

(forrás: kulturmozaik.hu / fotó: kulturmozaik.hu)