És ha valaki a játék nevéből azt hinné, hogy ez egy amolyan pénzre menő kő-papír-olló mérkőzés, hát őt is ki kell ábrándítanunk. A játék ugyanis a kaszinói kockázás és a rulett kombinációjára hasonlít. Mindössze három speciális dobókocka és egy hasonlóan különleges tábla (vagy nyomtatott lap) kell hozzá. A kockákon számok helyett a hal, a garnélarák, a (király)rák, a kakas, a pénzérme és a lopótök szimbólumai szerepelnek, és a táblán is ezek a rajzok kapnak helyet. Ezekre kell letenni a téteket, és ha nincs több tét, az osztó – vagy bármelyik játékos – dob a kockákkal. Akinek a szimbóluma kijön, az nyer, akinek nem, az veszít. A nyeremény mértéke egy egyszerű képlet alapján számítható ki: ha egy kockán jött ki a szimbólum, akkor a nyertes megkapja a tét ellenértékét. Ha két kockán, akkor a tét dupláját, ha három kockán, akkor a háromszorosát. Ebből még nem lehetne komolyan meggazdagodni, de lehet arra is fogadni, hogy három egyforma szimbólum jön ki, és ha ez bejön, a fogadó a tétje harmincszorosát kapja meg. Szerencsére ebben az esetben nem kell egy bizonyos szimbólumot kijelölni, ha bármilyen hármas kijön, az már nyerésnek számít.
Ebből is látható, hogy nem egy bonyolult játékkal van dolgunk, de talán ezért is olyan népszerű, hogy szinte minden ázsiai országban megvan a maga megfelelője, mint például a vietnámi „bau cua cá cop”, ami csak annyiban tér el a „Hoo-Hey-How” játéktól, hogy a pénzérme helyett szarvast használnak, vagy a „Crown and Anchor” amelyet a 18. századi brit haditengerészet és kereskedőhajók legénysége kultivált, és amely hasonló szisztémára épült.
Ha tehát ilyet szeretnénk játszani barátainkkal és ismerőseinkkel, vagy kínai szerencsejátékfüggőnek szeretnénk öltözni farsangkor vagy halloweenkor, alighanem a kínai piacon és az interneten kell keresgélnünk, de abban biztosak lehetünk, hogy színt visz majd a kétforintos rulett- és pókerjátszmákba belefásult életünkbe.

(szl)

(forrás: kulturmozaik.hu / fotó: cern.ch)