Ez az a fajta társasjáték, ami vagy nagyon beszippantja az embert, vagy nem találja annyira szórakoztatónak, mint mások, és nem érti, mire fel ez a nagy felhajtás. De ahhoz, hogy ez kiderüljön, egyszer ki kell próbálni. A játék főleg kártyák kijátszásával és szavakkal történik, bár a doboz szélébe telepítettek egy kavicsokon ugrálós-nyúlfigurás pontszámlálót, de nem ez a lényeg. A játék kezdetén mindenki választ egy színt, amelyhez egy pontszámláló nyulat kap, szavazólapkákat 1-től 6-ig beszámozva, valamint hat kártyát a kezébe.
A kártyákra külön ki kell térni pár mondat erejéig, mert egyszerre varázslatosak, szürreálisak, varázsosak és meseszépek. Néhányat elnézve komolyan felmerült bennünk, hogy be kéne kereteztetni őket és kitenni képnek a falra. Tényleg csodálatosak.
De vissza a partihoz. A kezdőjátékos kiválaszt egy kártyát a kezéből, és mond valamit. Egy szót, egy idézetet, egy filmcímet vagy egy sort valami ismertebb dalszövegből. Bármit. Majd leteszi a lapot fejjel lefelé, és mosolyogva nézi, ahogy a többiek megpróbálnak találni valamit a kezükben tartott kártyák közül, amire valamilyen úton-módon vonatkozhatnak az előbb elhangzottak. Amint mindenkinek sikerült kiválasztania a megfelelő kártyát, ugyancsak lefordítva leteszik az asztalra az első kártya mellé. Aztán mindenki húz egy kártyát, hogy hat lap legyen a kezében, a korábbi beszélő pedig megkeveri a kártyákat, majd sorra felfordítja őket, és a többieknek ki kell találniuk, melyik lehetett az eredeti lap. Ehhez kellenek a szavazólapok, ugyanis nem bemondásos-megállapodásos a dolog. Miután mindenki megtette a szavazatát, a beszélő elárulja, melyik volt az övé, és pontszámítás jön.
És itt van a Dixit nagy csavarja. Ha mindenki kitalálja, melyik képet tette le a beszélő, mindenki lép kettőt, csak ő nem. Ha senki se találja ki, akkor is mindenki kettőt lép, csak ő nem. Ha viszont vannak, akik kitalálják, de nem mindenki, a beszélő és a szerencsések lépnek hármat. Illetve azok lépnek még egyet-egyet, akiknek valaki szavazott a képére. A feladat tehát adott: úgy kell beszélni, hogy valaki kitalálja, mire gondoltunk, de ne mindenki. Egyszerű? Ugye, hogy nem?!
Aztán jön a következő játékos, majd az utána következő, amíg valaki körbe nem ér a pontjelző táblán és el nem éri a 30 pontot.

Összegzés:
A Dixit kitűnő játék 3-6 fő számára nyújt szórakozást. Kivitelezése tartós és elbűvölő, a kártyákról csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni. Igaz, ezt a minőséget meg is kell fizetni. A játék ára borsosabb, 6700-8500 forint között juthatunk hozzá nagyobb társasjátékboltokban. A játékhoz kiegészítő paklik is kaphatóak, 5000 forintért darabja, de ezekre jó ideig nincs szükség.

(szl)

(forrás: kulturmozaik.hu / fotó: pinterest.com)