Egy ilyen expedíciót természetesen nem csak úgy magában tesz meg az ember, hanem összecsődíti rá a barátait is. Előtte persze volt némi para a közelmúlt strandbezárási mizériáját illetően, de időben tájékozódtunk a helyzetről, és biztosra mentünk. A vonatút eseménytelen volt, légkondicionált és gyorsjáratú szerelvényben bő fél óra alatt lent voltunk, de lehet, háromnegyed óra is kellett hozzá. Utána viszonylag könnyedén elnavigáltunk az állomástól a szabadstrandig, ahol némi töprengés és tervezgetés után kiválasztottunk egy helyet a fövenyen. Pontosabban az egyik nagyobb gyalog- és bicikliút mellett, egy pad mögött és két fa között. Ezek mind-mind stratégiailag fontos tereptárgyak voltak, mert könnyebb úgy pakolni és rendezkedni, ha van hova leülni, illetve az árnyékok megléte és mozgásának kikalkulálása is szerves részét képezte a választásunknak. Aztán már csak az átöltözés-naptejezés-várakozás hármasa volt hátra, majd pedig elindulhattunk a forró homokon a víz felé.
Bár előbb még tettünk egy kitérőt az értékmegőrző felé, ahol potom 500 forintért (nem számolva a 2500 forintos kauciót) elzárták az iratainkat, elektronikus eszközeinket és egyéb féltett kabaláinkat. De ezek után tényleg semmi nem állt köztünk és a víz között. Aztán elég hamar kialakult a rutin. Fürdőzés, ameddig jólesik, aztán amint valaki elkezdett fázni, ki a partra. Szárítkozás, némi pihegés, aztán valami ehető levadászása. Majd az egész kezdődött elölről. Itt kell megemlítenem, hogy a Korzón egymást érik a lángososok, hekkesek, hamburgeresek és fánkosok, de annak se kell aggódnia, aki valami hideget enne, ugyanis egy Spar is üzemel a légkondicionált épületben, ahol a bizsu- és ajándékbolttól kezdve a néprajz- és fotókiállításig minden helyt kapott, mi szem-szájnak ingere.

Összegzés:
Ahhoz képest, hogy hétközben utaztunk oda, meglepően sokan lettek délutánra, a füves részek szinte minden talpalatnyi helyén sátrak, pokrócok és gumimatracok hevertek. A strand infrastruktúrája kitűnő, tényleg minden megtalálható ott, amire szükség lehet. Ha nem lett volna előbb első-, majd másodfokú viharjelzés, valószínűleg még most is ott mókolnánk, többszörösen pecsenyére sülve.

(szl)

(forrás: kulturmozaik.hu / fotó: pinterest.com)