A bevándorlás problémái a berlini Gorkij színházban
Első török származású igazgatójának köszönhetően a berlini Makszim Gorkij színház a bevándorló németek fóruma lett, repertoárja nagy része foglalkozik a bevándorlással, mindenekelőtt az integrációval kapcsolatos kérdésekkel.
Shermin Langhoff, aki kilencéves koráig élt Törökországban, mielőtt anyjához költözött volna Nürnbergbe, szeptember óta vezeti a német főváros szívében, az Unter den Lindenen álló színházat. Langhoff, aki Fatih Akin török származású német filmrendező (A fallal szemben, Soul Kitchen) munkatársa volt, új lendületet adott a színháznak, amely Bertolt Brecht Berliner Ensemble-je és a Volksbühne (Népszínház) mellett a kommunista NDK színházi életének kiemelkedő szereplője volt. A Gorkij előtt Langhoff a nagyszámú török lakosa miatt „kis Isztambulnak” is becézett Kreuzberg negyed egyik színházát vezette.
„Shermin Langhoffnak köszönhetően tett szert népszerűségre Németországban a bevándorlók problémáival foglalkozó színház, ami fáziskéséssel történt több más európai országhoz, így Nagy-Britanniához képest, ahol jóval népesebb a külföldről érkezett lakosság.” - mondta Matthias Warstat, a Berlini Szabadegyetem színházának szakértője.
A Gorkij 17 színésze közül 12 első- vagy másodgenerációs bevándorló. „Olyan színészeket választunk, akik nemcsak klasszikus darabokat tudnak játszani, de a saját történelmükből és az élményeikből is hozzá tudnak adni valamit.” - mondta Shermin Langhoff. A bemutatott darabok között van A szoknya napja című, a francia Jean-Paul Lilienfeld rendezte filmdráma ihlette Verrücktes Blut (Bolond vér). A film francia külvárosi iskolában dolgozó középiskolai irodalomtanár életét mutatja be, aki egy, a diákokkal való szóváltás után előkerült pisztollyal túszul ejt egy osztályt. Az egyik diákot az 1986-ban Berlinben török családban született Tamer Arslan játssza, aki elmondta: a fegyvert leszámítva maga is átélt a színpadon bemutatottakhoz hasonló jelenteket.
Yael Ronen izraeli dramaturg-rendező darabjában, a Common Groundban három színész lép fel, akik a volt Jugoszláviából származnak: 1991 és 2001 között emigráltak Németországba, és saját történetüket élik újra a színpadon egy rokonaiknál Boszniában tett közös látogatás után. Különösen szívbemarkoló a két színésznő sorsa: egyikük apja egy olyan lágerben halt meg, amelynek a másik apja volt a parancsnoka. A színpadon a színésznők szerepet cserélnek: a hóhér lányát az áldozaté játssza és fordítva.
A bevándorlók közül viszont még kevesen látogatják a színházat. „A feleségemet leszámítva még senki sem jött el megnézni a családomból. Nincs idejük, dolgozniuk kell.” - mondta Tamer Arslan.
(fotó: berlin-bildergalerie.de, forrás: szinhaz.hu)