Az október közepéig látogatható tárlatot összeállító Szőkefalvi-Nagy Erzsébet elmondta, hogy az utóbbi években különösen a világháló térhódításával a tudástár kifejezés divatossá vált. Tudástárak azonban már az ókorban is léteztek, például a ninivei könyvtár agyagtáblái vagy az alexandriai könyvtár tekercsei. A királyi könyvtárak hatalmas gyűjteményei is a tudás megszerzését szolgálták, ahogy a kolostorok, egyetemek könyvtárai is. Az ismeretek rendszerezése, összegzése; a tudás rendszerbe foglalt átadásának igénye hozta létre a nagy összefoglaló műveket, enciklopédiákat, lexikonokat.

A bemutatott kötetek - amelyek többsége a könyvtáralapító Somogyi Károly gyűjteményéből származik - között az egyik legérdekesebb a 10. századi bizánci kézirat, a Szuda vagy Suidas két 18. századi kiadása. A 30 ezer bejegyzést tartalmazó lexikon olyan szövegeket is átörökít, amelyek már régen megsemmisültek. A válogatásban a hatalmas, egyetemes lexikonok, enciklopédiák mellett bibliai, földrajzi, matematikai, történeti, politikai, nyelvészeti, ókortudományi, orvosi, növénytani és egyéb szaklexikonok is szerepelnek.

A magyar enciklopédiák közül Apáczai Csere János Utrechtben 1653-ben megjelent Magyar Encyclopaediája a legrégebbi, a legfiatalabb a Somogyi Károly közreműködésével írt Egyetemes Magyar Encyclopaedia, amelyet a Szent-István-Társulat adott ki 13 kötetben 1859 és 1876 között. A nagy francia enciklopédia két kiadása mellett ritkaság a 37 kötetes, Madridban megjelent Enciclopedia Moderna, amelynek kiállított példánya Miksa mexikói császáré volt.A tárlaton természetesen szerepel az első önálló – nem fordításon alapuló – 16+2 kötetes, 1893 és 1900 között megjelent magyar lexikon, a Pallas Nagylexikona, ráadásul két változatban, az eredeti kötetek mellett digitalizálva, DVD-n is.

(fotó: szeged.hu, forrás: MTI)