A kezdet számomra kicsit nehéz volt, mert egymást kergető káosszá alakultak bennem a nevek (amik néhol még hasonlítottak is egymásra) és a különböző történetek. Akinek nem ez az első regénye az írónőtől, az már lehet, hogy otthonosabban mozog, vannak ugyanis visszatérő szereplői, helyszínei. Ettől függetlenül ez a könyv önmagában megállja a helyét, és hamar kitisztult a kép, onnantól pedig nagyon izgalmassá vált.

Igaz, kicsit másképpen, mint a klasszikus krimik, nem üresfejű izgalmat kínál ugyanis ez az olvasmány, amit én elsősorban a világítótornyos helyszín és a szellemekkel kapcsolatos szál miatt vettem meg.

A nevezett világítótorony egy aprócska szigeten áll Fjällbacka közelében, ami egyik végétől a másikig belátható, bevásárolni pedig csak csónakkal lehet átkelve a szárazföldre. Ide érkezik meg egy tragédia után Annie a kisfiával, hogy elmeneküljenek és megnyugodjanak a történtek után. A sors keze, hogy a nő kamaszkori szerelme is nemrég tért vissza a környékre. Találkoznak, de a varázslat nem tart sokáig: a férfit - egyetlen gyermeküket - másnap lelőve találják meg szülei.

Patrik Hedström vezeti a nehéz, és néhol veszélyes feladatnak bizonyuló nyomozást, noha vigyáznia kell magára egészségügyi problémái miatt, valamint felesége és három kisgyermeke kedvéért. Nehezen állnak össze a részletek, hiszen Mats megdöbbentően csupasz életet élt, lakásában szinte nem voltak személyes tárgyak. A könyv mégsem vontatott, hanem nagyonis érdekes, szerethető, és lélektanilag is tanulságos.

Mit tehetnek a hatóságok egy veszélyes bűnöző bandával? Milyen hatással van a nőkre a bántalmazás, és mit tehetnek értük a segítő szervezetek? Hogy bírja ki egy szülő, ha elveszíti a gyermekét? Ezekre a kínzó kérdésekre ad válaszokat a regény, méghozzá oly módon, mintha mi is ott lennénk és együttéreznénk azokkal, akik nehéz helyzetben vannak. Az írónő viszont el tudja érni, hogy mindez ne nyomasztó, hanem érdekfeszítő köntösben kerüljön tálalásra.

Értékelés: ***** 5/5 (krimi / szórakoztató irodalom / lélektani dráma kategóriák)