Így esett a választásunk a jambalayára, erre a spanyol és francia eredetű fogásra, amely Louisiana állam nemzeti étele. A talált receptet átnézve arra jutottunk, hogy kolbászunk ugyan nincs itthon, se zsályánk és kivételesen még kakukkfüvünk se, de ilyen apróságokon nem szokásunk fennakadni. Elkészítettük nélkülük, majd megettük. Jóízűen. Előrebocsátom, hogy ezt az étket még csak egyszer készítettük el, így nagyon messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le.

A receptek szerint a jó jambalayához a következők kellenek:
2-3 fej vöröshagyma, 1 kis fej zeller, 3 db kaliforniai paprika, 3-4 paradicsom
kb. 15 dkg vaj
1 szál kolbász
50 dkg csirkemellfilé
2 csésze rizs
cayenne bors (érzésre), fehérbors (ízlés szerint), kakukkfű (amennyit jónak látunk), zsálya (2 csipet), babérlevél (3-4 darab)
4-5 gerezd félbevágott fokhagyma
só

Elkészítése a következőképpen történik/történt:
A wokban vajat olvasztottunk, majd hozzáadtuk a megpucolt és felaprított vöröshagyma-zeller-kaliforniai paprika nagy hármast. Ezt jó ideig hagyjuk rotyogni, majd belevágjuk még a paradicsomot is. Tulajdonképpen ez adja meg a jambalaya alapját. Amikor ezek kellően nagy levet eresztettek, hozzáöntjük a rizst. Amikor a rizs félig megfőtt, jöhet az apróra vágott csirkemell is. Ekkor adjuk hozzá a fűszereket és a sót. Ezek után már csak arra kell figyelnünk, hogy gyakran megkeverjük a wok tartalmát, nehogy odakapjon. Ez többé-kevésbé sikerült is.

Összegzés:
Aki nincs hozzászokva, annak meglepő lesz, hogy a zeller íze mennyire domináns. Mi így jártunk. A másik momentum, ahol történhetnek hibák, a fűszerezés. A cayenne bors és a fehérbors külön-külön is nagyon csípős ízvilágot képviselnek, de együtt főleg. A mi főztünk eléggé csípősre sikeredett, de első próbálkozásnak mindenképp remek lett.

(szl)

(forrás: kulturmozaik.hu ; fotó: flickr.com)