S hogy érdekes volna? Ezt nagyjából onnan lehetne megközelíteni, hogy a filmben van két színész, Alicia Vikander (Anna Karenina, A dán lány, Lara Croft, ) és John David Washington (Balls, Tenet), és marketing szempontból mindketten nem csupán önmaguk miatt érdekesek, hanem azért is, mert Vikander Michael Fassbender felesége, Washington pedig Denzel Washington fia, de azért mondjuk ki bátran, hogy nem biztos,

Vagyis ha Vikandert és Washingtont kivennék a képletből, lehet, nem is maradna sok indok arra, hogy ezt a filmet megnézzük. Vikander így sem tűnik fel sokszor, de annyiszor éppen, hogy a filmet vele is lehessen promotálni.

Pedig a történet lehetne érdekes is, csak valamiért éppen az alapjánál roppan meg. A túlságosan idilli nyitány eleve azt sejteti, hogy itt valamilyen más történet következik, semmint két ember görögországi románca. De arra a legkevésbé számítunk, talán mert kissé dramaturgiailag erőltetett is, hogy a balesetet okozó Beckett ellen nyomozás sem indul. Mintha teljesen természetes volna, hogy aki az autójával lezuhan az útról, és áttöri egy ház falát, és ebbe még az is belehal, akit elvileg a világon a legjobban szeret, de még csak annyit sem mond a szüleinek, hogy bocs, én voltam a hibás, és hogy meghalt, igen, meghalt – na, ott valami nem stimmel már az alapvető erkölcsi üzenettel sem.

Cserébe viszont a nyakunkba akasztanak egy menekülős történetet, ami nem olyan bonyolult, de annál bonyolultabbá tett bonyodalom felé vezeti Beckett életét. A főhős megpróbál eljutni Athénba, ahol várja már a politikai káosz minden filmes kliséje.

Ha amerikai lennék, most biztosan azt mondanám, hogy az nem lehet, hogy az USA ne védje meg állampolgárait. Az nem lehet, hogy a CIA tényleg ennyire gonosz. Ez ráadásul már nem az első olyan film, ahol az államérdek az emberélet-érdek felett áll, és ha még sok ilyen filmet forgatnak, nem csodálkoznék azon, hogy az állampolgárok előbb vagy utóbb azt mondanák, hogy pusztuljon az, aminek pusztulnia kell. Ha így haladunk, hamarosan megjelennek az olyan filmek, amikor a fifikás hétköznapi emberek, kiugrott ügynökök úgy döntenek, hogy felszámolják a titkosszolgálatokat, de legalábbis keresztbe tesznek nekik – bár ilyenre azért már jócskán van példa a filmtörténelemben (Pelikán ügyirat, Összeesküvés-elmélet, Védhetetlen, Rejtjelek sorozat, Snowden, Homeland).