1930. június 16-án született Szegeden, apja Zsigmond Vilmos, futballedző és kapus, anyja Illichman Bozena hivatalnok volt. A középiskolát a szegedi piarista gimnáziumban végezte. A képek iránti rajongása gyerekkorában kezdődött, édesapja fényképezőgépével fedezte fel a fotózást. 1955-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett operatőrként. Több főiskolai társával megörökítette az 1956-os forradalom eseményeit, majd 1956 novemberében Kovács László operatőrrel elhagyta Magyarországot.

Az Amerikába való kiköltözés után több mint egy évtizednek kellett eltelnie, mire sikerült beilleszkednie, és operatőrként képes volt kitűnni a mezőnyből. Olyan tudás birtokában volt, aminek más ottani operatőrök nem: ismerte az európai filmszemléletet, a szovjet mozgóképművészettől a francia és olasz új hullámon át a magyarokig, és ezek összessége határozta meg a vizuális látásmódját.

Kezdetben laborokban dolgozott, fotózott, oktatófilmeket, dokumentumfilmeket és reklámfilmeket készített.Első jelentős munkája a Peter Fonda rendezte Bérelt kezek volt, majd Robert Altman rendező rábízta a McCabe & Mrs. Miller című, 1971-es westernjének képi megvalósítását.Azon operatőrök egyike, aki élete végéig nem volt hajlandó digitális technikával, videonyersanyaggal dolgozni.

Az új hollywoodi rendezők legnagyobbjaival dolgozott együtt: Robert Altman, John Boorman, Michael Cimino, Steven Spielberg filmjeit fényképezte. Több mint 65 filmben alkotott, operatőri munkásságát olyan filmekből ismerjük, mint a Szarvasvadász, a Harmadik típusú találkozások vagy a Fekete Dália, a jellegzetes fény-árnyék hatásokat szokták emlegetni a munkája során.1978-ban nyert Oscar-díjat a legjobb operatőr kategóriában Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjével. Oscarra jelölték a Szarvasvadász (1979), A folyó (1984) és A fekete dália (2006) című filmek operatőri munkájáért.

Egy 2003-as kérdőív szerint a filmtörténelem egyik legnagyobb hatású operatőrének számít. Az egyik legfőbb elismerés munkájáról, hogy azt mondják, ötvenéves hollywoodi pályafutása alatt nem volt két filmje, ami ugyanúgy nézett volna ki.

Operatőri látásmódja - a hangulati világítás, az emberi arc középpontba állítása, az emberi történetek bemutatása és a realista ábrázolás - az 1960-as években kibontakozó amerikai független filmes mozgalom, az Új Hollywood felé vitte. Elmondása szerint mindig azok a filmek érdekelték, amelyek az emberekről szólnak.Ő fényképezte a vietnami háború borzalmait és utóhatását bemutató A szarvasvadászt, amiért - bár jelölték - Oscar-díjat nem kapott, de átvehette a Brit Filmakadémia (BAFTA) elismerését. Ő maga ezt a filmjét tartotta a legjobbnak.

(MA)