Kate (Catherine Zeta-Jones) az egyik legelegánsabb new yorki étterem főszakácsa, munkája meghatározza egész életét. Az első filmkockától kezdve pszichológushoz jár, mert a főnöke különben kirúgná. Persze ő elképzelni sem tudja, erre mi szükség van – nekünk azonnal összeáll a kép: Kate betegesen rajong a munkájáért, senki és semmi más nem foglalkoztatja, csak a főzés. Ezzel nem is lenne semmi probléma egészen addig, amíg a testvére balesete révén hozzá nem kerül unokahúga, akiről ezentúl neki kell gondoskodnia. Nagy kihívás ez a kislány és a szakácsnő számára is: hogyan lehet összeegyeztetni egy éjjel-nappal tartó hivatást a gyerekneveléssel?

Miközben Kate testvérét gyászolja és a kis Zoe (Abigail Breslin) megnyugtatásával van elfoglalva, féltett éttermébe új helyettes séf kerül. Nick (Aaron Eckhart) operát énekel a konyha közepén, azonnal összebarátkozik mindenkivel, és ha ez még nem lenne elég, pofátlanul rákérdez Kate sáfrányszószának titkos hozzávalójára. A konyhai konfliktusok aztán a magánéletbe is beszivárognak, hiszen – hollywoodi a film, muszáj – Kate beleszeret Nickbe (és talán Zoe is, de az biztos, hogy rajong a férfiért).

A film során rendszeresen látjuk az étterem konyhájának működését – hogyan készül a karamellrács, mit esznek a szakácsok ebédre, hogy néz ki a szarvasgomba. És hogyan működik egy kislány az értékes ennivalók között – miért dobja ki Zoe a világ legdrágább szarvasgombáit a szemetesbe; és hogy lehet őt rávenni arra, hogy anyja mikrózott készételei után megegye Kate ínyencfalatjait is.

gL

(Forrás: kulturmozaik.hu/Fotó: nytimes.com)