A beszélgetésen kiderült, hogyan alakult Kulka János viszonya a filmekkel. „Mindkettő (a Vizsga és a berlini követ című filmek is – a szerk.) nagyon jó munka volt. Rájöttem, hogy szeretek forgatni, pedig korábban nem szerettem. Szerintem azért, mert a Szomszédok talán nem volt annyira érdekes szerep vagy nagy ívű történet. Most nagyon bírom, hogy nem jó embereket kell alakítanom. Lehet, hogy a Szomszédokkal ez is volt a baj, mindig nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott volt a karakter. Most játszhatok szélsőségeket.” – mondta, majd mesélt a Swing című filmről is, amelyben transzvesztitát alakít.

„Ebbe a filmbe egy kicsit „befúrtam” magamat. Lakatos Márkkal dolgoztunk együtt, és ő említette, hogy van Fazekas Csaba filmjében ez a szerep, de még nincs színésze. Kiderült, hogy egy melegbár tulajdonosát kellene játszani. Akkor Márk felhívta Csabát, Csaba engem és mondta, hogy eszébe jutottam, csak nem akart ilyen helyzetbe hozni. Azon gondolkodott, hogy nem kellemetlen-e nekem meleget játszani. Miért lenne az?”

Kulka János őszintén nyilatkozott arról is, hogy miben változott az élete, amióta „coming out-olt”. „Nem akartam zászlót bontani, nem akarok melegjogi harcossá válni. Inkább magamon akartam segíteni. Sosem éreztem, hogy teher lenne. Nem bujkáltam, nem tagadtam le, de valahogy mégis, mióta nyilvánosságra került, könnyebb az életem. Egyetlen félelmem volt, hogy csalódást okozok, hogy esetleg a nézők azt érzik, jézusom, ezt a csávót szerettem idáig…” – fejtette ki a színész.

Kulka János arról is beszélt, hogy érzi magát a Katona József Színházban. „Jól. Nagyon. Csak valami részem mintha elfáradt volna, mintha sérülékenyebbé váltam volna. Kicsit nagyok a feladatok, a Godot-ra várva is, A nép ellensége is nehéz szerepek. És nyomasztóan jók a kollégák.”

A színész a színházváltásokkal is sajátos viszont ápol. „Soha nem agyaltam azon, hogy honnan miért jövök el, csak hallgattam az ösztöneimre. Sehol nem volt rossz nekem, mégis mindenhol én mondtam fel, akkor, amikor körülnéztem és már nem értettem, miért kellene maradnom. Olyan érzés volt, mint a kihűlő szerelem. Persze nem mindig döntöttem jókor. Például Bálint András évekig hívott a Radnótiba, nehezen, de meghoztam a döntést, hogy Budapestre szerződöm, erre amint aláírtam a szerződést, elment a színházból a fél társulat, mert akkor alakult a Székely Gábor-féle Új Színház. De ennek is köszönhetem, hogy Valló Péterrel, Zsótérral dolgoztunk együtt. Nyertese lettem egy szerencsétlen helyzetnek.

Kulka végül arra a kérdésre is válaszolt, mennyire tartja magát kockázatkedvelő személyiségnek. „Nem ijedek meg a bizonytalantól. De közben meg fura ez, mert te most azt hiszed, hogy János átgondolja, János eldönti, János okos. Pedig nem, mert én csak annyit érzek, hogy egy adott helyzetből el kell futnom, mert valami nem elég. És futok, ösztönösen. Magánéletből és színházból egyaránt.”

A teljes interjú a Nők Lapja Évszakok decemberi számában olvasható.

(fotó: origo.hu, forrás: szinhaz.hu)