Kaszás Kornél írása

A (részben) Jim Mickle írta és rendezte Cold in July című drámai elemekkel átszőtt thriller egyszerűen jó. Vannak filmek, amelyeket magyarázni kell, hogy miért is okoztak felejthetetlen perceket. Itt nem kell. Ettől még nem tökéletes, de jó. És ettől az élmény, ott és akkor, tökéletes.

Azoknak kifejezetten a lelkébe és szemgolyójába préselődhet az alkotás, akik szeretik azokat a sztorikat, amelyek gellert kapnak menet közben, mint puskagolyó a fa vastag kérgén. Minden úgy indul, mint egy szokványos thrillerben, ahol a bosszú és a családját féltő apa találkozik. Ahol a recsegő deszkák és nyikorgó lépcsők sugározzák a félelmet. De egy jó történet nem éri be ennyivel. A Cold in July sem. Mert a főhős megmenti azt, aki korábban a családja életére tört.

Michael C. Hall leginkább a Dexter című sorozatot ismerők előtt lehet ismerős, de Richard Dane szerepében is teljesen jól hozza a hétköznapi családapát. Ő az, aki megmenti azt a Russelt (Sam Shepard), aki meg akarta ölni, hogy közösen lépjenek az erőszak útjára. A tettre kész trió harmadik tagját Don Jonhson alakítja, akinek kifejezetten jót tesz az öregedés. A fehér borosta, a bölcs szarkalábak, na meg a texasi akcentus tökéletesen illeszkednek Jim Bob figurájához.

A film második fele kicsit 8MM-esre sikeredett. Mintha az alkotók 15 évvel később burkoltan megemlékeztek volna Joel Schumacher sötét hangulatú mozgóképéről. A pornós vonal, a nagydarab mexikói, mint Masina gyatrább verziója, mind a 8MM-t idézték. Ez persze a történet érdemeiből semmit nem von le.

Ahogy a Cold in July zenéje sem. Bár néha 20-25 évvel ezelőtti akció-dús filmek hangulatát idézik a taktusok, egy jól eltalált történethez 2014-ben is passzolnak. Bár a sztori veszteségrubrikája előre kitölthető, igazából csak a rosszfiúk súlytalanok. Mintha a készítők a halálos hármasra összpontosítottak volna, és a mérleg másik serpenyőjébe gyorsan belehánytak volna néhány arcot.

Ez azonban kevés ahhoz, hogy összenyomja az élményt, amit egy keretkészítő átlagpolgár keretbe nem szorítható napjai festenek a vászonra.

(fotó: forbes.com)