A súlyos morális és emberi jogi témákat felvető megrázó dráma két férfi, a német hadsereg Afganisztánban szolgáló katonája, Jesper (Ronald Zehrfeld) és afgán tolmácsa, Tarik (Mohsin Ahmady) között szövődő különös barátság története. A Jesper parancsnoksága alá tarozó szakasz egy afgán falu törékeny biztonságát őrzi, a falusiakkal és a helyi törzsi milíciával Tarik segítségével próbálnak zöld ágra vergődni.

A Bécsben született rendezőnő, Feo Aladag humánus filmjéből párhuzamosan bomlik ki a két világ között rekedt tolmács története és a bátyja halálát kiheverni nem képes Jesperé, akinek egy napon döntenie kell: a parancsot teljesítve rábízott katonái mellett marad vagy emberségére hallgatva Tarik testvérét próbálja megmenteni.
A film egy kulcsjelenetének fontos kérdése így hangzik: van-e egyáltalán értelme a katonák ottlétének, vagy hiábavaló az egész?

„A film nem válaszol erre a kérésre, de nem is ez volt a cél.” – feleli Zehrfeld, aki szerint az volt a lényeges, hogy a téma bekerüljön a köztudatba, mivel a németek általában keveset tudnak az afganisztáni német katonai kontingens feladatáról. A színész úgy véli, hogy ezek a katonák megérdemlik, hogy nagyobb elismerést kapjanak a német társadalomtól. A film egyúttal ahhoz is hozzá akart járulni, hogy létrejöhessen a párbeszéd a keleti és nyugati világ között. És az afgánok békére és békés életre való kilátásai közelebb kerüljenek.

Hét hétig tartott a forgatás Afganisztánban. A rendezőnő, aki korábban többször járt Afganisztánban és ismerte a helyi körülményeket, végül egy amatőr színészt választott Tarik, a tolmács szerepére. Mohsin Ahmady Tarikéhoz hasonló személyes sorsa miatt valóban nagyon autentikus alakja lett a filmnek.

A stáb és a szereplőgárda összetétele félig afgán, félig német volt. „Bizonyos védettséget éreztünk, hiszen biztosították a zavartalan munkát, de azért érzékeltük a körülöttünk zajló életet, erős és jó kapcsolat alakult ki a német és afgán kollégák között. Családias, baráti viszonyok uralkodtak, együtt ettünk, ünnepeltünk, dolgoztunk. Csak este szakadtunk el egymástól, amikor a német stábnak vissza kellett vonulnia a katonai bázisra.” – meséli Zehrfeld. A színész szerint az európai hadseregek afganisztáni jelenlétének egyetlen legitimációja, hogy segítsenek ott az emberi jogok helyreállításában.

Zehrfeld szívesen visszatérne Afganisztánba hátizsákos turistaként, persze akkor, amikor egy ilyen kirándulás már biztonságos lesz. „Bármely politikai rendszerben valósul is ez meg, annak az emberi jogokat mindenképpen garantálnia kell. Nem engedhetjük meg, hogy a nők jogai csorbuljanak, a nők ne tanulhassanak az egyetemeken, elzárják őket a tudományoktól.” - hangsúlyozta.

A Világok között című filmet október 9-től játsszák a magyar filmszínházak.

(fotó: vebidoo.de, forrás: MTI)