Ain’t Them Bodies Saints – „Csak kisétálok az ajtón”
A férfi a családját akarja, meg a pénzt. A nő a férfit akarja és a kislánya boldogságát. A helyi sheriff a nőt akarja és a rendet. Mi pedig jó filmet akarunk, amit majdnem meg is kapunk.
Kaszás Kornél írása
Hangulat és atmoszféra tekintetében egyértelmű David Lowery sikere, aki írta és rendezte is az Ain’t Them Bodies Saints című krimi-drámát, ami egyébként a western jegyeit is magán hordozza. A lassú tempó, a melankolikus zenei betétek, a kitartott pillanatok és persze a texasi vidék mind-mind azon munkálkodnak, hogy csípőnkön érezzük a pisztolytáska szorítását. A déli, sárgás, piszkos képek lassan, de annál biztosabban bújnak belénk, hogy a képernyő előtt ülve is magunkba szívhassuk a lőportól, virágszirmoktól és pénztől bűzlő levegőt.
Bob Muldoonnak (Casey Affleck) is a pénz az isten, hiszen bármi áron megszerzi azt. Még a rácsok mögött töltött zombi-lét sem lehet elég undorító ahhoz, hogy ne törvénytelen úton jusson a zöldhasúhoz. Még az imádott nőért sem hajlandó a kitaposott ösvényre lépni, pedig Ruth Guthrie (Rooney Mara) egyértelműen megérdemelné. Nem csak a környék legszebb lánya, de odaadóan szereti a férfit.
Szerelmét azzal nyomatékosítja, hogy kislányt szül a férfinak, aki erről már a börtönben értesül. Innentől kezdve pedig az egyedülálló anyát csodálhatjuk, akit Rooney Mara nagyon hitelesen formál, kockáról kockára. Nem mintha Casey Affleck nem mozogna otthonosan a texasi tanyák világában. Sőt. Casey Affleck olyan, mintha cowboy kalapban jött volna világra.
De hiába, a karakterek, hiába a hangulat, ha már a sztori elején, mint átlőtt függöny, ott lebeg a történet vége. A várakozás és vágyakozás egyvelege, a nőért folyó küzdelem, a szörnyű, de kiszámítható sorsot vetítik előre. Mert Ben Foster ilyen aranyló bajusszal és pláne a gyengéd, helyi sheriff szerepében, nem vérezhet el Texas földjén.
Meghalhat egy apa, meghalhat az antihős, de a törvény embere nem veszíthet csatát. A szerelemben viszont igen, mert a szerelem egészen más. Ott lehet, hogy az löki magasba az ágyékát, aki pofátlanul cikázott a törvénnyel szemben és, ha úgy hozta az élet, egyszerűen átlépte a küszöböt és kisétált az ajtón.
(fotó: cinemum.net)