Lehet izgalmasan írni olyan címmel, mint a Közöny? Hogyan lehet érdekes egy olyan szöveg, aminek a legjellegzetesebb eszköze a dolgok unott bemutatása, és a főszereplő hozzáállása az, hogy „minden mindegy”? A regény első felét éppen ezek teszik különlegessé. A történet legelején a főhősünk, Meursault megkapja anyja halálhírét. Elmegy a temetésre, de a virrasztók között ő az egyetlen, aki cseppet sincs elkeseredve vagy meghatódva. Az idő múltával bebizonyosodik, hogy bármit is éljen meg, azt mindig megszokott közönyével fogadja: legyen az szerelem, barátság, erőszak, bírósági tanúskodás vagy gyilkosság, ő hideg távolságtartással szemlél mindent. Az elbeszélés szintjén is ez az érzet jelenik meg – nem véletlen, hiszen Meursault maga beszél az olvasóhoz. De élete sokkal inkább tűnik a mindennapos események ismétlődő körforgásának, mintsem egy előremutató történetnek.

Azonban minden egy csapásra megváltozik, amikor a férfi egy tengerparti nyaralás során lelövi barátjának haragosát. Meursault-t letartóztatják és a per lefolyásának idejére börtönbe küldik. Az itt eltöltött időben végre elkezd saját életén és lelki világának működésén töprengeni. Felmerül, hogy a gyilkosság miatt elvesztheti menyasszonyát, de ami sokkal nagyobb változást jelent számára: el kell hagynia megszokott környezetét, majd hozzászoknia az újhoz; önértelmezésbe kezd, és idővel saját elvei ellen fordul.

Meursault lelkének fejlődését (vagy inkább létrejöttét) követhetjük végig ebben az abszurd alkotásban. Azt pedig, hogy hogy alakul a főhős sorsa, csak az tudja meg, aki végigolvassa regényt!

gL

(Forrás: kulturmozaik.hu/Fotó: cultura.hu)