Egy dolgot viszont mindkét esetben fejben kellene tartani: ezek a filmek nem a Sundance fesztivál dokumentarista szekciójának készülnek, hanem a nagyközönségnek, céljuk nem a leleplezés vagy az alany lecsupaszítása, hanem a szórakoztatás, különösen akkor és úgy, ha a főszereplő(k) zenész(ek). Ilyen volt a Queenről szóló Bohém rapszódia, a Mötley Crüe hedonizmusát kendőzetlenül bemutató The Dirt (A mocsok), és ilyen az Elton Johnról szóló Rocketman is.

Fletcher színészként jobban ismert, mint rendezőként, mégis ő volt az, akire a Bohém rapszódia befejezését rábízták, amikor az eredeti rendező Bryan Singer ellen sorban felhozott zaklatási/pedofil vádak már annyira vállalhatatlanul kínosak lettek a stúdiónak, hogy ki kellett rúgniuk.

Fletcher neve nem szerepel sehol a stáblistán és egy adatbázisban sem (ahogy Andy Vajna sem a Terminator 2 kapcsán), mégis ő volt az, aki végül tető alá hozta minden idők legsikeresebb zenés életrajzi filmjét, bár ha minden igaz, csak szakmunkában, különösebb kreatív input nélkül. Na, a Rocketman már más tészta. Fletcher a forgatókönyvet elolvasva Elton John és férje, egyben a film egyik producere, David Furnish jóváhagyásával úgy rakta össze az egyébként kétórás, viszonylag olcsó filmet (40 millió dolláros büdzséje volt), hogy az grandiózusabb, meghökkentőbb, érdekesebb és őszintébb lett, mint a most kb. egymilliárd dolláros bevételnél tartó Queen-film.

Az alkotók keretes szerkezetbe foglalták filmet, azaz John a gyűlésen mesél az életéről, és ahogy haladunk előre a lineáris történetben a gyerekkortól a szupersztárságig, úgy csupaszítja le magát a résztvevők előtt, mármint szó szerinti értelemben véve is.

John életének látványosabb momentumai elég alaposan dokumentáltak, de sem az írók, sem ő nem ragadt le ezeknél, és a filmet az mindenképpen kiemeli a többi közül, ahogy a történet alanya a számára kínosabb részleteket sem keni el. Nem teljesen őszinte a Rocketman és a kronológiával nagyon sokat játszanak, ez alatt azt értve, hogy ha egy nóta a sztoriban 18 évvel annak megszületése előtt fontos, akkor ott hangzik el, és kimaradtak a tettlegességek is, melyeket leginkább John Reid menedzser/szerető követett el John kárára, de ennek tuti vannak jogi okai is. Egy érdekesség: Reid volt a Queen menedzsere is, a Bohém rapszódiában Aidan Gillen, a Rocketmanben Richard Madden alakítja, és őrület, de mindketten benne voltak a Trónok harcában is, Lord Baelish, illetve Robb Stark szerepében. Madden mondjuk azóta még ismertebb lett a Bodyguard brit tévés sorozatnak köszönhetően.