Jump to content

1917 - kritika

2020. 01. 28. 10:49

Nagyon jó ez a film, csak egy kicsit túl amerikai – gondoltam, mikor kijöttem Sam Mendes új filmjéről. Aztán rájöttem, hogy a rendező brit. Viszont továbbra is ezt gondolom. Kritika.

Sam Mendes Golden Globe-díjas és Oscar-esélyes háborús filmje nagyon látványos és nagyon szerethető sztori. Megfordult a fejemben, hogy "eposznak" vagy "drámának" hívjam, végülis mindkettőben lenne valami, de nem nagyon tudom, és valamiért nem is nagyon akarom kategóiába sorolni az 1917-et. Egy igazi, klasszikus értelemben vett "jó kis háborús film", kétségtelenül néhány szokatlan megoldással.

Ezek közül spoilerveszély miatt nem áll módomban mindet felsorolni, de az mindenképpen egyedi (és egyben remek) ötlet, hogy a kamera nagyon kevés vágással végig a főhős(öke)t követi: szinte realtime-ban tarthatunk velük a hullahegyek között, a sáros csatamezőn vagy épp a lángoló faluban - Roger Deakins zseniális kameramunkájának köszönhetően hihetetlenül élethűen.

A két főszereplő két fiatal őrvezető, akiknek egyik zászlóaljtól kell eljutniuk egy másikig egy üzenettel, miszerint a német ellenség csak látszólag vonult vissza, valójában csapdába csalták őket. Ráadásként a célállomáson szolgál egyikük bátyja, így még különösebb jelentőséget nyer a küldetés.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu / fotó: pexels.com)