Minél jobban nézel, annál kevesebbet látsz!
Mi történik, ha négy ügyes, ám csak a környéken ismert bűvész összeáll egy világméretű szenzáció erejéig? A bűvészeket el lehet kapni átveréssel? Vajon azok a jófiúk, akik elsőre annak tűnnek? És hogy jut el egy rakás pénz Párizsból az óceán túloldalára néhány pillanat alatt? Sok hasonló kérdésre kapunk választ a két éve bemutatott Szemfényvesztők című filmben.
Olyan alkotásról van szó, ami egy-két hiányossága ellenére is teljesen beszippantja a nézőt. Egyik ámulatból a másikba esve figyelhetjük, hogyan húzzák elő a kalapot a nyúlból (így, nem pedig fordítva!), hogyan rabolnak bankot a színpadról és hogyan tippelik meg helyesen több száz ember banki egyenlegét. A varázslat a megtévesztésben rejlik és a részletekben; ha túl közelről figyeljük az eseményeket, könnyen szem elől téveszthetjük a lényeget. Ám itt nem puszta szórakoztató trükkökről van szó: a négy lovas modern kori Robin Hoodként elveszi a gazdagok fölöslegét, és a kifosztottaknak adja.
Vajon mi a nagy terv? Miért ez az egész felhajtás? A világsiker, a pénz érdekelné a bűvészcsapatot? Ezek azok a kérdések, amikre itt nem fogok választ adni. Aki megnézi a filmet, az úgy is megtudja. Vagy mégsem? Varázslatos mutatványokat látunk – ne aggódjunk: van olyan, aminek a film során megtudjuk a működését. – olyan színészek tolmácsolásában, mint Michael Caine, Dave Franco, Morgan Freeman és Mark Ruffalo. Ugyan több helyen is thrillerként határozzák meg, nem kell attól tartani, hogy ha éjjel egyedül néznénk, nem tudunk majd aludni utána: az előadások showelemei és a trükkök nyitja iránti kíváncsiság sokkal erősebb, mint bármifajta félelem.
gL
(Forrás: kulturmozaik.hu/Fotó: hollywoodreporter.com)