Semmi sem az, aminek látszik – Fantasztikus négyes kritika (2. rész)
A Fantasztikus Négyesben sajnos annyira kevés a fantasztikum, hogy a négyes is csak a film utolsó fél órájára jön össze.
Miután sikerült úgy leírnom a cselekményt, hogy tulajdonképpen nem árultam el semmit, jöjjenek a negatívumok. Azért ezekkel kezdem, mert ezekből van több.
A cselekmény „sajátosságairól” és a karakterek élettelenségéről korábban már szóltam pár sort, most viszont jöjjön a világ maga. Garázs, tanterem, tornaterem, irodaépület, labor, X dimenzió, további laborok, némi erdő, laborok, X dimenzió, laborok. Feltűnt valami? Ha a kedves olvasó arra tippelt, hogy a film annyira belső terekben játszódik, mint egy jobb dráma, akkor gratulálunk, ön nyert! A film annyira bezsúfolta magát mindenféle zárt terekbe, hogy amikor a szereplők épp egy másik létsíkon járnak, az is zártnak tűnik.
A szuperhősös eredetfilmek íratlan szabálya, hogy a hősök nem rendelkeznek eleve a képességeikkel, ám amikor megszerzik/megkapják azokat, még meg is kell tanulniuk bánni azokkal. Ebben az esetben ez félig-meddig megvan, de az is kevés. A végső leszámolásnál a főszereplők egyike-másika még épp csak ismerkedik a maga erejével, aztán három kockán belül hipp-hopp mesterré válik? Neee.
Az meg Marvel filmek egyik sajátossága, hogy a film végére, amikor mennek fel a betűk, még betesznek egy legfeljebb fél perces kisjelenetet, ami vagy egy filmbéli poén kibontása, vagy az eljövendő filmekre utal. Kivéve a Fantasztikus Négyesben. Nem tudni, hogy eleve így akarták-e, vagy a végső vágásnál maradt-e le a jelenet, de a rutinos mozibajárókkal bizony alaposan kibabráltak ezzel.
És mi volt pozitív? Az, hogy megpróbáltak kreatívan hozzányúlni a karakterek előtörténetéhez és nem az unalomig ismert eredettörténetet vitték filmre, mindenképp dicsérendő. És ezzel nagyjából ki is fogytam a méltatható elemekből, mert minek dicsérjem a digitális utómunkát és trükkfelvételeket, ha minden más vacak?
Később utánaolvastam ennek-annak a filmmel kapcsolatban, és most már tudom, hogy a stúdió és a rendező vállalhatatlanul összerúgták a port, és ennek valószínűleg a film látta a legnagyobb kárát. Állítólag készül a folytatás, de nem vagyunk biztosak benne, hogy lesz is belőle valami. Amilyen negatív fogadtatásban részesült, mindannyiunk számára ez volna a legjobb.
A végső verdikt az, hogy ezt a filmet nem lett volna szabad leforgatni. És megnézni se. Pénzért semmiképp. Ha egy tízes skálán kellene értékelnem, akkor kapna egy halvány kettest.
(szl)
(forrás: kulturmozaik.hu / forrás: pinterest.com)