Karády Katalinra emlékezünk
25 évvel ezelőtt, 1990. február 7-én halt meg Karády Katalin, a harmincas-negyvenes évek egyik legkedveltebb filmszínésznője és énekesnője.
A művésznő 1910. december 8-án Kanczler Katalin néven született. Számára és hat testvére számára a családi élet merő pokol volt, édesapja állandóan verte őket. Karádyt Egyed Zoltán hírlapíró fedezte fel és ő mutatta be az akkor már egy váláson is túl levő nőt Csathó Kálmánné Aczél Ilonának, a Nemzeti Színház művészének, aki ingyen vállalta Karády tanítását.
Karády 1939-től játszott a Pesti Színházban és ebben az évben forgatta első és talán a legsikeresebb filmjét, a Halálos tavaszt. Az ártatlanul romlott Ralben Edit figurája egy csapásra ismertté tette, az Ez lett a vesztünk című dal pedig elindította énekesnői karrierjét is. Sajátos, mély hangján slágerek tucatjait búgta el (Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Valahol Oroszországban, Mindig az a perc, Ezt a nagy szerelmet). Évről évre többet forgatott, csak 1942-ben hét film készült vele. Gyakran volt Jávor Pál partnere.
Karády igazi sztár lett, a nők utánozták frizuráját, öltözködését, a szőke, csicsergő nőideál után a határozott, vonzó, erotikát sugárzó végzet asszonyát testesítette meg. Magánéletét számos legenda övezte, vélték róla, hogy férfifaló, de azt is, hogy saját neméhez vonzódik; a valóságban Ujszászy Istvánnal, a hírszerzés főnökével szövődött szenvedélyes viszonya.
1944 márciusában a Gestapo kémkedés vádjával letartóztatta, csak három hónap után szabadult. Karády a nyilas rémuralom idején zsidókat bújtatott és mentett, ezért 2004-ben posztumusz a Világ Igaza kitüntetést adományozták neki.
Az új világban már nem találta helyét, a kommunista kultúrpolitika sem igényelte „a múlt rendszer” sztárját, lassan a közönség is leszokott róla. 1951. február 20-án illegális úton elhagyta az országot, itthon ezután neve sem hangozhatott el. Karády svájci, majd brüsszeli tartózkodás után 1953-ban Brazíliában telepedett le, 1968-ban New Yorkba költözött, ahol kalapszalont nyitott.
Visszavonultan élt, csak néhány magyar művészek által szervezett koncerten vett részt, főként Kanadában. Egy-két hangfelvétele is készült, de még fényképezni sem engedte magát, csak 1979-ben, hosszú rábeszélésre adott egy exkluzív interjút Sándor Pálnak. Kultusza itthon a hetvenes évek végén éledt újra, de ő nem látogatott haza, örökre fiatalnak akart megmaradni az emberek emlékezetében. New Yorkban halt meg 1990-ben, végakarata szerint a Farkasréti temetőben nyugszik.
További érdekességekért kérjük, keresse fel Facebook oldalunkat!
(fotó: debrecenimuvkozpont.hu, forrás: szinhaz.hu)