Kaszás Kornél írása

A horror-fanok és filmbarátok egyszerre lélegezhetnek fel, amikor olyan másfélórás alkotások kerülnek ki a filmgyár futószalagjáról, amelyek valami pluszt adnak, és valóban kitöltik a perceket. Jennifer Kent (a film írója és rendezője) alkotása pont ilyen. Kent eddig többnyire a tévésorozatok világában mozgott, azt is elsősorban szereplőként tette, rendezései pedig rövidfilmre és sorozatepizódra „korlátozódtak”. Erre megálmodott és meg is valósított egy filmet, ami az érzelmekre és a pszichére is hatással van, ráadásul ezt stílusosan és ízlésesen teszi.

A Babadook egy ötletes horror-elemekkel átitatott pszichothriller, ami a maga egyszerűségében képes nagyot alkotni. A film főszereplői Amelia (Essie Davis) és a fia, Samuel (Noah Wiseman), akik egy olyan – természetesen nagy és nem túl barátságos – házban élnek, amit az emlékek, a fájdalom és a tehetetlenség sűrű szövedéke nőtt be. Ugyanis a fiú születése, egyben az apa halálát is okozta, ami mind Amelia, mind Samuel lelkén mély sebet ejtett. Túl mélyet.

A kisfiú viselkedési zavarokkal küzd, mert a mumus zaklatja, és fejlődő szelleme fel nem foghatja, hogy miért nem hisz neki senki. Az anya egyre kényelmetlenebbül érzi magát Samuel „produkciói” miatt, de a hozzáállása megváltozik, amikor ráébred, hogy a házban nincsenek egyedül.

A fekete masszába mártott éjszakák után, a nappalok is egyre nehezebbek és a fény nem a megváltást hozza el, hanem a kialvatlanság okozta hallucinációkra világít rá. A nő egyre furábban viselkedik a gyerekével, és tébolyult állapotában a férje is egyre gyakrabban jelenik meg előtte. Az érzelmi libikókára pedig a Babadook is felkapaszkodik göcsörtös ujjaival, hogy nagyot taszajtson a mérleghinta egyik vagy másik felén.

A színészek tökéletesen hozzák az érzelmi hullámvasút reményvesztett utasait, játékukat pedig a kissé rideg díszletek közé szorított komor hangulat csak tovább erősíti. Így a mumus szerepe sem kerül előtérbe, mert ő is csak akkor működik, ha a film két főszereplője hitelesen hozza a figurát.

A Babadook jól összerakott, a klisék mellett egyedi ötletekkel dolgozó film, ami nem csak azért nyugtalanító, mert a Babadook recsegő hangja beleolvad a dobhártyánkba, hanem mert a kisfiún lévő köpeny és cilinder igencsak emlékeztet a mumus ruházatára.

(fotó: collider.com)