Hajdu Szabolcs jelenleg az Egyesült Államokba, Las Vegasba készül, de ő nem tekinti ezt „disszidálásnak”, inkább tanulásnak. „Elmegyek, mert frusztrál ez a légkör, nem tudok benne százszázalékosan a dolgaimra koncentrálni. Ez pedig beteggé teszi az embert, depresszióssá.” – jegyezte meg. Amerikában a félig már leforgatott, ám elakadt Dosztojevszkij-adaptációt, A játékost készül befejezni.

Hajdu Szabolcs elmondta, korábbi filmje, a Délibáb egyértelműen parabola, szerinte az alkotásban lévő jelentések a világon mindenhol behelyettesíthetők. „Például a kanadai fekete közösség vagy az izraeli, a török közönség is be tudja helyettesíteni a saját elnyomóját és vélt megmentőjét.” – fogalmazott a Fehér tenyér, a Tamara vagy a Bibliotheque Pascal alkotója, kiemelve: igyekeztek a konkrétumokat, például a karakterek előtörténeteit háttérbe szorítani, hogy a lehető legkevésbé legyen szociografikus jellege a filmnek. A Délibáb irodalmi alapjául Tar Sándor Ház a térkép szélén című novellája szolgált, Hajdu Szabolcs korábban trilógiát is tervezett a 2005-ben elhunyt alkotó műveiből.

A rendező arról is szólt, hogy míg a Fehér tenyér bemutatója előtt a szülei véleményétől tartott, most a főhőst, a bujkáló futballistát játszó Isaach De Bankolé reakciójára volt a leginkább kíváncsi, hiszen nemcsak a forgatókönyv változott meg, hanem a leforgatott jelenetek is jelentősen átalakultak a vágás során. „Nagyon meglepődött, másra számított, de nagyon tetszett neki, egészen meg volt rendülve.” – idézte fel a torontói filmfesztiválon zajlott premiert, hozzátéve, hogy Bankolé az utóbbi évek filmszerepei között a legjobbnak nevezte a Délibábot. Szólt arról is, hogy a Jarmusch-filmekből is ismert világsztár kézzel leírta magának a forgatókönyvet. „El akart merülni ebben a világban, mire ideért, már benne volt egy filmben. Attól tartottam, hogy esetleg a két vízió nem fog találkozni.”

Hajdu szerint a film ugyan lassú, de sikerült tartani a feszültséget, a harmonikus tempót végigvinni. A vágás során nemcsak a ritmust pontosították, hanem a jelentéseket is kutatták: minden jelenet, szekvencia mögött rejlik egy állítás vagy egy kérdés. „Ha lefordítanánk ezt a filmet, akkor kijelentő mondatokból és kérdésekből állna. Ezeket próbáltuk minél pontosabban megközelíteni a vágás során: ami nem tartozott hozzá a kérdéshez, kijelentéshez, azt kivettük.” – magyarázta.

„Az évek során elkészültek hasonló témájú filmek, mint például a Django vagy a 12 év rabszolgaság…” - idézte fel a készítési időszak nehézségeit. „Soha nem vártam ennyire egy filmnek a végét. Pedig a Délibáb nem bonyolult, hiszen egy helyszínen játszódik. A filmet körülvevő világ, a finanszírozás körülményei, a társadalmi légkör tette nehézzé.”

(fotó: index.hu, forrás: MTI)