Jump to content

Csuja Imre: „Minden korszakban megvannak a kocsmatöltelékek”

2014. 10. 30. 16:27

Csuja Imre épp az Übü királyban viszi a főszerepet. Mások mellett zsarnokokról és örök karakterekről beszélgetett vele Szentgyörgyi Rita.

Mácsai Pál úgy fogalmazott, hogy az Übü király több mint száz év közös emlékezetének a karikatúrája. Egyetértesz vele?

Valóban asszociálni lehet az elmúlt száz évre. A történelemben mindig voltak hataloméhes alakok, zsarnokok, vagy egyszerűen mániákusok. Übü papát a hataloméhség motiválja, az a lényeg, hogy a mániáját lássa a néző. Nem aktuálpolitizálunk. A mi előadásunk igyekszik hosszú évtizedek korképét megmutatni, a jellemek ferdülését, a személyek torzulását. Örök emberi problémákkal foglalkozik, a mohósággal, zsarnoksággal, gyávasággal, árulással. Ezek az emberiséggel egykorú tulajdonságok, nem kell kivetíteni a mára vagy a közelmúltra.

Mérföldkőnek tekinted Übü papa szerepét a pályádon?

Ötvennégy éves vagyok. A rendezők látják, hol tartok színészileg. Übü papa ijesztően nagy szerep, amihez nyilván meg kellett érni. Fizikailag is megterhelő, mert elég sok mozgással teli jelenetsorozatról van szó.

Shakespeare és a görög klasszikusok a kedvenceid. Zavar, hogy a rendezők nem néznek ki belőled nagy drámai szerepeket?

Remélem, még van időm, és ezek a szerepek is megtalálnak.

Legnagyobb színpadi sikerszériád a Portugál Kocsmárosa, amit tizenhat éve játszol a Katonában. Manapság még nagyobb az egzisztenciális kilátástalanság. Ütősebben hangzik ettől egy-egy mondat?

Arra törekszünk, hogy mindig friss és naprakész legyen az előadás. Ma egészen más az akusztikája bizonyos mondatoknak, mint akár tíz vagy öt évvel ezelőtt. Talán jobban érezhető a téma tragikomikussága, de ugyanott nevetnek és hatódnak meg, ahol régen. Minden korszakban megvannak ezek a típusok, a kocsmatöltelékek.

Mennyi múlik a színészi találékonyságon olyan felismerhető típusok megformálásánál, mint az Üvegtigris Csokija vagy a Valami Amerika gengsztere?

Úgy gondolom, hogy kreatív partner vagyok. Szoktam javaslatokat tenni, saját ötleteket vinni, olyasmivel előállni, hogy mi lenne, ha ezt és ezt mondanám. A Valami Amerika 2-ben például belecsempésztem Bala szerepébe, hogy folyton kijavítja magát a nak-nekes ragozással és amikor eltalálja, elégedett.

Nem unod még, hogy a legtöbben az Üvegtigrissel azonosítanak?

Csak nem haragudhatok azért, mert szembejön egy járókelő, rám mosolyog és látom a szemében, hogy ötvenszer megnézte az Üvegtigris-összest!

(fotó: life.hu, forrás: magyarnarancs.hu)